Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
Malcom Muyyeridge felé... Istent csak Jézus Krisztus által ismerjük. E közbenjáró nélkül nem tudunk érintkezést találni Istennel; Jézus Krisztus által ismerjük meg Istent... Jézus Krisztus az emberek igazi Istene. Gondolatok 422, 547 Bár mind a tudományos munkát, a matematikával és a metafizikával való foglalkozást is folytatta, nem keverte össze a hit dolgait az ész dolgaival, nem hozott létre egy vallásos tudományt, amely a tudomány és a vallás közötti megbékélés kierőszakolásával veszélyeztette volna mind a kettő integritását. Végül pedig a miszticizmusban sem mélyült el a közösség rovására - az omnibusz rendszerét például, ami a párizsi tömegközlekedés alapja lett, élete utolsó felében fejlesztette ki. Malcolm Muggeridge felkérése a Pascal előadások a kereszlyénségről és az egyetemről megnyitó előadásainak a megtartására nagyon találó. A huszadik század első felében nagy könnyedséggel mozgott a hírességek: politikusok, tudósok, akadémikusok, egyházi emberek és a társasági előkelőségek világában. Tudósítóként először a sajtónál, majd a rádiónál és a televíziónál egyre maróbb gúnnyal állt hozzá korunk alakjaihoz és mozgalmaihoz. Egyre nagyobb, nem egyszer haragba átcsapó kiábrándultság kezdte jellemezni munkáját. Ekkor jött el életében a változás, amely legalább annyira szívből jövő volt, mint Pascalé, és ugyanannak az Úrnak kötelezte el magát. Munkájának fókusza megváltozott, a szupersztárok helyett a világ elesettjeire fordította figyelmét: Jean Vanier értelmi fogyatékosaira a franciaországi Oise tartomány „Bárkájában"; vagy a Teréz Anya mellett csendesen szorgoskodó leányokra Kalkuttában. Ismét felhívta figyelmünket az olyan lenézett művészekre is, mint az őrült William Blake, az epilepsziás Fjodor Dosztojevszkij vagy a bebörtönzött és száműzött Szolzsenyicin. Mindegyikükben Jézus Krisztus munkáját fedezte fel, akinek hatására egyéni tragédiáik közepette is teljes életet éltek. Muggeridge arra emlékeztet bennünket, hogy teljesség keresésünkben ilyen bizonyságok mutatnak utat számunkra. Ahogy Muggeridge hangneme szatirikusból prófétikussá vált, a minden prófétának kijáró megbotránkozásban volt része. Állításainak erejét néhányan túlzásnak, monomániát súroló tébolyodottságnak vagy személyes megkeseredettségnek titulálva próbálták kisebbíteni. Amikor 1973-ban inkább lemondott az Edinburghi Egyetem rektori 10
