Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Horváth Barna: Pályánk emlékezete VIII.
Horváth Barna PÁLYÁNK EMLÉKEZETE VIII. Vijjogva, visítva száguldanak itt a mentők a 26-os út közelében, a sajószentpéteri új parókián, ahol folytatom az emlékezést és több, mint 40 évi szolgálat után próbálom rögzíteni az emlékképeket. Talán a TV-nek is köszönhető, hogy szemléletünk különböző kameraállásokat mutat és ezáltal lesz olyan, mint az élet. Mert az élet is közel hoz olykor távoli dolgokat, összemossa a legkülönfélébb gondolatokat; néha részletez, máskor elnagyol, mégis kikerekedik végül valami értelemszerű abból az életanyagból, amit bárki magában hordoz. Most is, amíg ezt írom, arra gondolok, hogy néhány éve, mikor még nem laktunk itt, éjfél körül meghalt valaki a kistemplom előtti buszmegállóban teljesen értelmetlenül. Egyedül állt buszra várva, mikor Barcika felől egy pótkocsis teherautó száguldva áttért a másik oldalra és telibekapta emberünket, aki szétszóródott a beszakadt templomkerítés vasrácsain. Nem ismertük, semmit sem tudtunk róla, csak szörnyű életvesztésének üzenetét hagyta ránk. így is véget érhet az a csoda, aminek részesei vagyunk e világi életben. Történik is mindennap valami hasonló, valami nagyon egyedi és sorsszerű halál. A régiek intelme: memento mori - gondolj a halálra, nyilván azt a célt szolgálta, hogy amíg van időnk, amíg "tart a ma", töltsük meg életünket isteni értelemmel. Ne érjen váratlanul "ama nap", hanem olyan elfoglaltságban találjon, ami az örök értékrendhez igazodik. Jézus azt tanította, hogy "aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt." /Mt 16, 25/ Ezt egyszer el kellett hinni, majd tapasztalati úton, időről időre hagyni, hagyni, hogy megerősödjék. A hivatástudat nem egyik napról a másikra alakult ki. Nem úgy, mint egy hirtelen megvilágosodás, hanem valahogy úgy, mint mikor egy zeneműben a főtéma többször is visszatér. A gyermekkori előzmények nagy szerepet játszanak abban, hogy a szószéken kezdtem otthonérezni magam. Pesten járva, még Ravasz Lászlót, Muraközy Gyulát hallgathattam. Patakon és körzetében pedig Darányi Lajos és Enyedy Andor igehirdetéseiben kaptam meg a személyes megszólítás örömét. Egyszer Lajos bácsival együtt utaztunk Debrecenbe valami konferenciára. Pontosabban 175
