Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Győri István: Akadémiánk végnapjai - ötven éve történt
Akadémiánk végnapjai - ötven éve történt Lábosok, fazekak, villa, kés meg kalán, Elnökünk se tudja számba venni talán, Annyi mindenféle eszköz és élelem! S hogy erőt ne vegyen rajtuk a félelem, Kicsi kis korsóba bort is tett az elnök, Remélvén, hogy attól múlik a félelmök. S ebben jól számított, legalább is félig, Mert a theológok csak az Istent félik, Különösen akkor, ha bor is van bennök. Mondom, jól számított - e részben - az elnök. Mert, hogy földi szomjat az Isten igéje Nem olt, kegyes Koncznak nem jutott eszébe, így történhetett meg hét szegény jámborral, Hogy majd szomjan haltak egy kis korsó borral. A leírás szerint a nyolctagú karból hatan vettek részt az ülésen: dr. Szabó Zoltán, dr. Mátyás Ernő, dr. Nagy Barna, dr. Újszászy Kálmán, dr. Farkas László és dr. Koncz Sándor. Ketten maradtak otthon: dr. Marton János és dr. Trócsányi József. A két otthon maradt volt a kar két legidősebb tagja, talán ők már emiatt nem vállalkoztak ilyen kirándulásra. A két gyalogos közül Koncz Sándor volt a kar legfiatalabb tagja, Szabó Zoltán pedig cserkészvezető és testmozgást kedvelő ember volt. így talán érthető, hogy ők inkább a gyalogtúrát választották. Már csak azért is, mert a szekér nagyon meg lehetett rakva. A feljegyzés szerint a Bajusz nevű kocsison kívül Erdőhorvátiig velük ment Egey Antal gimnáziumi tanár és a fia is, ezenkívül a két napra való felszerelés sem lehetett kevés. A leíró Koncz Sándort, a rendszeres teológia tanárát „kegyes Koncz”-nak nevezi. Részben a diákok is így emlegették Koncz Sándort. Kedvenc szavajárása volt az, hogy mindent „hittel és humorral” lehet megérteni és megoldani. Amint majd később látjuk, az Akadémia megszűnését is ennek jegyében értelmezte. Most akar felmászni, vagy tán csak akarna Daliás termetű professzor: Nagy Barna Iszonyún igyekszik; izzad meg se mukkan S még mielőtt feljut, többször visszahuppan. Utoljára lép fel jól kihúzván magát, Könnyed mozdulattal - karján Lóden-kabát, Derék Farkas László, e sorok írója. Végre elindulnak. Feszülnek az inak, Már, hogy a lovaké, s mennek Olaszinak. Alighogy túlérnek a Pityergő-dombon, 91
