Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés
Tanászi Árpád én ünnepelt, míg az utóbbi Niszán 4-ét követő vasárnap. A tizennegyednaposok a jánosi kronológiára alapoztak, míg a vasárnapi hús- vétgyakorlatot követők a szinoptikusokra. A tizennegyednaposok böjtje Niszán 14-ig tartott, függetlenül attól, hogy ez milyen napra esett. A többi keresztyén pedig Krisztus feltámadásáig, vagyis Niszán 14-ét követő vasárnapig böjtölt. A tizennegyednaposok tehát már a húsvét örvendező időszakát élték, míg a többi keresztyén szomorúan böjtölt. E kérdések és ellentétek megoldását a 325-ben megtartott első ökumenikus zsinat /Nicea/ hivatott egyengetni.-Húsvétkérdés a IV-VI. században- Az első ökumenikus zsinat és következményei /Nicea 325/. Euszebiosz „Konstantin élete” című munkájában annyira bonyolultnak látja a III. század első felében uralkodó egyházi és teológiai, húsvéti ellentéteket, hogy kijelenti „Isten az, aki begyógyíthatja a szakadás okozta sebeket és egyedül Konstantin császár az, aki ennek az isteni szándéknak a földön érvényt szerez, és egy jó eredménnyel zárhatja be a vitát.”17 Nagy Konstantin császár gondoskodott az egység megteremtéséről. 325-ben Niceában egyetemes zsinatot hívott össze, amelyen 314 egyházi vezető jelent meg. Ezen a zsinaton maga Konstantin császár elnökölt. A zsinat megnyitóján figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy az egyházi civakodás a háborúnál is veszélyesebb. Felkérte a résztvevőket, hogy tartsák be a rendet. A felek előadták többek között a húsvétról tartott nézetüket. Végül a zsinat a római gyakorlatot fogadta el, mely szerint húsvétot nem szabad a zsidókkal egyszerre ünnepelni, hanem csak vasárnap. Euszebiosz erről a következőképpen tudósít: „A találkozón a húsvét legszentebb napjának a kérdése került megvitatásra, ami során arra az egyhangú megoldásra jutottak a jelenlevők, hogy ezt az ünnepet minden helyen és mindenkinek egy azon időben kell megtartania. Mi lehetne tiszteletreméltóbb, minthogy azzal az ünneppel kapcsolatosan, amitől a mi erkölcstelen cselekedetünk reménységét számítjuk, csalhatatlan egységben lássa azt mindenki és ennek megfelelően egységes rendben ünnepeljük meg? Mindenek előtt az a méltatlan dolog merült fel, ennek a szent ünnepnek a kapcsán, hogy azt a zsidó gyakorlatnak megfelelően ünnepeljük meg, azoknak a gyakorlatának megfelelően, akiknek kezéhez kegyetlen és borzalmas bűn tapad, akik megérdemelt bánattal ho- mályosították el lelkűket. Hatalmunkban áll, hogy megfékezzük ezt a szokást, és kiterjesszük a jelen észrevételünk alapján e mostani rendelkezésünket a jövő nemzedékek számára, ami magába foglalja az igaz rendet, amit megi7Schaff, Fhilip-Wace, Henry: A select library of N1CENE AND POST-NICENE FATHERS of the Christian Church vol. I. Michigan, 1952 520. p . 62
