Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés
Tanászi Árpád idős püspök azt is tudatja Viktorral, hogy a vele lévő püspökök ugyanezen a véleményen vannak. Ezt követően Viktor önkényesen megpróbálta kiközösíteni a nagy keresztyén egységből a kisázsiai egyházakat. Eme tette azonban elég sok püspökben ellenérzést váltott ki. Azt tanácsolták neki, „... legyen gondja a békességre, felebaráti egységre és a szeretetre.”12 Ireneusz, a Galliában élő keresztyének nevében levelet írt Viktornak, hogy ő is ellenzi az eljárását. Leszögezi, „... hogy csak az Úr napján szabad megünnepelni az Úr feltámadásának a titkát, mégis udvariasan arra buzdítja Viktort, hogy ne vágja le Istennek egész egyházait, melyek régi szokás hagyományát őrzik, és számos más dolog után szó szerint ezt fűzi hozzá: Hiszen nemcsak a napról folyik a vita, hanem a böjtnek a módjáról is. Egyesek ugyanis azt vélik, hogy egy, mások azt, hogy kettő, ismét mások pedig azt, hogy több napon át kell böjtölniük. Vannak olyanok, akik negyven napi és éjszakai órát számítanak napjukra. A szabályok ily változatossága nem most jött létre, a mi időnkben, hanem már sokkal korábban, elődeink idején, akik - úgy látszik - nem pontosan őrizték meg egyszerűségében és sajátosságában ezt a szokást, és úgy hagyták az utókorra. Ok mindnyájan nem kevésbé éltek békességben, és mi is békességben élünk egymással: a böjt különbözősége megerősíti a hit egybe- hangzóságát.”13 Ireneusz megemlíti, Polükarposz és Anikcetosz találkozóját, a húsvét kérdésben való vitáját és békességes elválását. A kisázsiai tradíció nagyon határozott védelmezője Meliton /II. sz. második fele/ volt. Ő azon a véleményen volt, hogy a tizennegyedik napon kell megünnepelni a húsvétot, a zsidó húsvéttal egyidőben. „A húsvétról” című két könyvében az utolsó vacsora páskajellegét is igazolja. Az említett két könyvében arról is tudósít, hogy 170 körül Laódiceában egy megbeszélés folyt a húsvéttal kapcsolatban, ahol a helyi húsvétgyakorlat szokásait próbálták egyeztetni. Meliton húsvéti homiliája /1940-ben találták meg/ igazolja azon egyházak tévedéseit, akik zsidó vonást véltek felfedezni a kisázsiai keresztyének gyakorlatában. Az említett műben többek között a II. Mózes 12. fejezetének tipologikus értelmezése mellett heves antijúdaista polémiát fejt ki. Krisztus kivégzőit istengyilkossággal vádolja.14 A nyugati húsvétgyakorlat mellett Alexandriai Kelemen tört lándzsát. Meliton állításainak megcáfolására megírta a „Húsvétról” című könyvét. A III. század első felétől a római gyakorlat egyre nagyobb teret hódított, a kisázsiai pedig egyre inkább lokális jellegűvé vált. Mindez azonban nem jelentette a húsvéttal kapcsolatos kérdések és ellentétek megoldását. I2Euszebiosz: i.m. 233. p . I3Euszebiosz: i.m. 233. p . 14 Vanyó László: i.m. 275-277. pp. 60
