Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés

HÚSVÉT - ÉS NAPTÁRKÉRDÉS

elvi alapját abban látta, „hogy - véleménye szerint - a római gyakorlat Szent Péter és Szent Pál apostolok hagyományának felel meg, melytől ha valaki eltér, nem tekintheti magát katolikus kereszténynek.”9 Viktor felszólította az egyes egyházi központokat, hogy tartsanak helyi zsinatokat, megbeszéléseket a húsvét kérdésében. Palesztinában Theophilosz cézáreai és Narkiszosz jeru- zsálemi püspökök, Pontuszban Palmosz elnöklésével nem csupán megbeszélések folytak, hanem elvetették a tizennegyednaposok gyakorlatát, „...levél útján a mindenütt élő hívek tudomására hozták azt az egyházi előírást, hogy az Úr halottaiból való feltámadásának titkát nehogy másnapon üljék meg valaha is, mint az Úr napján /vagyis vasárnap/, és hogy csak ezen a napon fejezzük be a húsvéti böjtölést.”10 * Ireneusz, galliai Bakkhülosz korintusi, Démétriosz, alexandriai, Szerápion antiókiai püspökök is ugyanazt a véleményt és döntést nyilvánították ki, és ugyanazt a rendelkezést hozták. Atanasziusz ide sorolja Ciliciát, Mezopotámiát és Szíriát is.

Csak a Polykratesz efézusi püspök vezetése alatt összegyűlt kisázsiaiak vetették el Róma rendezési tervét. Viktor az efézusi püspökhöz írt erélyes levelében a közösen elfogadott határozathoz való csatlakozásra szólította fel őket. Polykratesz válaszlevelében kifejtette, hogy nem fél és nem hátrál meg, ő is az apostoli hagyományra hivatkozott. „Mi tehát sértetlenül ünnepeljük a napot, semmit sem teszünk hozzá, vagy veszünk el belőle. Hiszen Ázsiában nagy világítók szunnyadtak el, akik fel fognak támadni az Úr eljövetelének napján, mikor eljön dicsőséggel a mennyekből, és újra életre kelti az összes szentet: Fülöpöt, a tizenkét apostol közül az egyiket, aki Hierapoliszban hunyt el két, szüzességben megöregedett lányával együtt, egy másik lánya pedig, aki Szentlélekben élt, Efézusban nyugszik aztán Jánost is, aki az Úr kebelén nyugodott, az aranytáblát viselő pap, vértanú és tanító volt: ő Efézusban hunyt el aztán Szmimai Polükarposzt, a püspököt és vértanút, és Thaszeaszt, az eumeneiai püspököt és vértanút, aki Szmirnában hunyt el. Kell még beszélni Szagarisz püspökről és vértanúról, aki Laodikiában hunyt el, aztán a boldog Papirioszról és az eunuch Melitónról, aki egészen a Szentlélekben élt, és Szárdeszben fekszik várva a mennyekből bekövetkező látogatást, amikor fel fog támadni a halottak közül? Mindezek a húsvét /holdjának/ tizennegyedik napját tartották meg az evangélium szerint, semmilyen kihágást sem követtek el, hanem a hit szabályát követték. ... Én tehát, testvérek, hatvanöt évet éltem az Úrban, kapcsolatban álltam az egész földkerekségről származott testvérekkel, átolvastam az egész Szentírást, így nem ijedek meg azoktól, akik fenyegetnek, hiszen akik nálam nagyobbak, azok mondták: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.”11 Az

9 Vanyó László: i.m. 342. p.

10Euszebiosz : i.m. 231. p .

"Euszebiosz: i.m. 231-232. pp.

59