Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia
Történelem és kronológia A jeruzsálemi Miliő A templom és a királyi palota mellett a jeruzsálemi Miliő volt Salamon legnagyobb építészeti teljesítménye. A munkálatok elvégzése uralkodása második felének nagyobb részét igénybe vette (lKir 9,15; 11,27). A héber miliő szó jelentése: feltöltés, ami alatt masszív teraszrendszer értendő. Millóval Dávid városát nagyobbította meg Salamon a keleti lejtő mentén, úgy, hogy kőből hatalmas támfalat építettek, a támfal és a hegyoldal közötti részt törmelékkel töltötték fel. Salamon ezzel az építkezéssel lehetővé tette, hogy a főváros lakossága növekedhessen a falakon belül. Az nyitott kérdés, hogy Dávid (2Sám 5,9; 1 Krón 11,8) és Salamon Millóval kapcsolatos építkezése hogyan viszonylik egymáshoz. Lehetséges, hogy a 2Sám 5,9-ben Miliő említése anakronizmus, amit az is alátámasztani látszik, hogy a tudósítás szerint Dávid “Miliőtől fogva befelé” építkezett. A korszak meghatározása, Dávid és Salamon korának a kortörténetben való elhelyezése tekintetében a kérdés eldöntésének nincs jelentősége. A régészet azonban ismét szolgált olyan kutatási eredménnyel, amely szerint Miliő jóval Salamon kora előtt épült, tehát nem építhette Salamon. A régészet tehát ismét bebizonyította, hogy a bibliai tudósítás nem felel meg a valóságnak. Kérdés: valóban így van? A neves régésznő, Kathleen Kenyon, 1961-ben ásatásokba kezdett Jeruzsálem óvárosának keleti lejtőin. A kutatási munkálatok hét évig tartottak. K. Kenyon fő célja az volt, hogy Salamon korával kapcsolatosan keressen régészeti bizonyítékokat. A kutatóárok a keleti lejtőtől húzódott a Kidron völgy aljáig. “Az ásatások közvetlenül a hasmoneusok palotája alatt kezdődtek, a hegykúp közelében. Minél többet távolítottak el az évszázadok törmelékéből, annál világosabban előbukkant egy mély alapozású építészeti struktúra, ami egy igen távoli időből származott. A régésznő egy hatalmas kőterasz létesítménybe ütközött, ami az óváros keleti lejtője mentén húzódott. Becslés szerint ez a terasz legalább hatezer négyzetméterrel növelte meg a korai Jeruzsálem lakható területét. Kenyon meg volt győződve, hogy Salamon Miilóját ásta ki, s felfedezését rögtön publikálta a Palestine Exploration Quarterly egyik számában. Ám ismét jelentkezett a probléma. Kiderült, hogy a törmelékben (amivel a teraszt feltöltötték) talált cserépedények a késői bronzkorból származnak.” 9 A talált cserépedényeket később pontosabban a Kr. e. 1370 és 1310 között időre datálták. A tradicionális kronológia szerint tehát arról a korszakról van szó, ami III. Amenhotep uralkodásának kései szakaszától Haremhabig tartott. “Kathleen Kenyon problémája tehát az volt: A fazekasáruk szerint ítélve a feltárt teraszokat több száz évvel Salamon trónralépése előtt építették (valójában már azelőtt, hogy az izráeliek Egyiptomból az ígéret földjére elindultak volna). A régésznő úgy oldotta meg a dilemmát, hogy a kőteraszokat a bibliai 9Rohl, i. m. 217.p. 43
