Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia
Történelem és kronológia Az Ige mérlegén Salamon királyságát Isten ígéretei vették körül (2Sám 7,12kk; 2 Krón 17,1 lkk). A prófétai történeti mű írója szerint Salamon szerette az Urat (lKir 3,3), de a szíve nem volt teljesen az Istenéé (lKir 11,4). Sokat tett az Úrért, ragyogó templomot épített Jeruzsálemben, de a bálványoknak is épített templomokat, és a szíve azokhoz is odafordult. Rendkívüli bölcsessége volt, de a minden bölcsesség forrása elhalványult lelkében: A bölcsességnek kezdete, az Úrnak félelme. Vannak, akik a Prédikátor könyvét az öreg Salamon megtérése jelének tekintik. Tény, hogy a Biblia, bár nevét többször említi, nem beszél róla híre, neve, dicsőségéhez mérten. Az Isten szíve szerint való király mintaképe Dávid maradt. Kortörténeti kérdések A Biblia tehát úgy beszél Salamon koráról (Kr. e. 971-931), mint ami kulturális téren az ókori Izráel történetének csúcspontja volt. Hatalmas építkezések voltak: templom, paloták, Miiló, Megiddó, Hácór, Gézer. Elénk volt a kereskedelmi élet, mind szárazföldön, mind a tengeren. Izráel közvetítő szerepet is játszott Egyiptom és a levantei államok között. Az országba özönlött az arany és az ezüst, s a különböző áruk sokasága. (Vö. lKir 10-11). Miért kell mindezt emlegetni? Azért, mert hiányoznak a régészeti leletek, amik igazolnák ezt a gazdagságot. Feltételezték, hogy a Biblia tényekről beszél, ám ezeknek a tényeknek halvány nyomát sem találták azokban a rétegekben, amelyekben keresték, nevezetesen a vaskor II.A-ban. A tradicionális kronológia szerint ugyanis Salamon kora a vaskor Il.A-ba tartozik. Hadd szólaljon most meg témánkkal kapcsolatosan két tekintélyes tudós. James Pritchard professzor a következőket írja a vaskor II.A salamoni városairól: “Ezek az ún. városok, Megiddó, Gézer, Hácór, s maga Jeruzsálem is, valójában inkább falvak voltak, s nem városok ... viszonylag kicsi középületek és gyatrán, agyagból épített házak voltak benne. A leletek olyan kultúráról tanúskodnak, amelyet az ókori Közel-Kelet mértékével mérve aligha lehet kifinomultnak, pompásnak nevezni. A salamoni kor “pompája” provinciális, és kifejezetten silány, noha a Királyok könyve ennek éppen az ellenkezőjét sejteti.”1 A másik nyilatkozó tudós Kathleen Kenyon, akit szintén zavarba hozott a vaskor II. A szegénysége: “A régészet semmilyen bizonyítékot sem hozott felszínre, ami a salamoni udvar pompáját és gazdagságát tanúsítaná. A régészet azt tárta fel, hogy a fővároson kívüli kultúra nagyon alacsony volt, és semmi jele sem volt valami virágzó gazdaságnak ... Salamon kereskedelmi tevékenységének sem bukkantak semmi kézzelfogható nyomára, még azokon a helyeken sem, ahol a legjobb 'in: Rohl, i. m. 210. p. 39
