Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Ágoston István György: Szent István és reformációs millenniumi összefüggések
Dr. Appston István György Urának szolgálna,”10 * vagy ahogyan az elöljáró beszéd vége felé feltárja a mulasztásokat: „Nagy gondviseletlenség volt azért és Istenhöz és az ő szent igéjéhöz nagy idegenség, hogy holott minden nemzetségnek nyelvén vagyon az Istennek könyve, a magyar nemzetség arról ennyi ideig gondot nem viselt. Nem tudom, ha Prédikátorokat vádoljam, vagy a fejedelmeket..."11 A reformáció a megmaradás feltételeként a Bibliát helyezte a hitélet központjába, /sola scriptura/ úgy, hogy az a történelem folyamán a maga különleges erejét abban nyújtotta, hogy az a vallást mindenek felett személyes élménnyé tette. A Biblia mint isteni kijelentés a keresztyén hitnek egyedüli forrásanyaga lett, az Isten és a világ lényege szerint való megismerésének egyedüli kulcsa és a keresztyén életfolytatás kizárólagos zsinórmértéke.12 A reformáció sem állt meg félúton - mint István király sem népének keresztyén hitre térítésében -, hanem vívmányaival megvetette az európai művelődés nemzetek közti felvilágosodás kori alapját az írás, az olvasás tanításával, az iskolák felállításával és a tudományos kutatás támogatásával. Ez igaz még akkor is, ha némelyek vádként azt állítják, hogy az írás és olvasás tanítását a Szentírás tanulmányozása érdekében végezték. Tény azonban az, hogy nincs Európában olyan nép, amely ha a reformációt befogadta, ne dicsekedhetnék azzal, hogy nemcsak királyait és fejedelmeit, de jobbágyait, iparosait és kereskedőit is a Szentírás ismeretére nevelte, hogy azokat mind a hitben nagykorúságra juttassa. Visszasüllyed azonban a kiskorúság állapotára, ha kevesebbel beéri, mint a reformátorok.13 Éppen ezért megmaradni és megtartatni ezer évvel, vagy ötszáz évvel ezeló'tt illetve után, vagyis ma is annyit jelent, mint bűnt megbánni, megtérni, kiengesztelődni krisztianizálódni, reformálódni - mindenek felett pedig hinni. Nemzetinek lenni és maradni pedig annyit tesz, mint egy emberöltő alatt gondolatban és tettekben újra, sűrítve végig gondolni azt, amit a nemzet történelme alatt gondolt és tett, vagyis sommásan újra élni történelmünket. A millenniumi év, vagyis 2000 alkalom és lehetőség erre. 10 Károlyi Gáspár: A vizsolyi Biblia elöljáró beszéde. Bp. 1940. 9. " u.a. 37. 12 Makkai Sándor: Öntudatos kálvinizmus. Bp. 1925. 7. 13 Szabó Imre: Magyar sorskérdések. Bp. 1938. 30. 138
