Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Ágoston István György: Szent István és reformációs millenniumi összefüggések
/ Dr. Ágoston István György Szent István és reformációs millenniumi ÖSSZEFÜGGÉSEK Kétezerben, a közel kétezer éves keresztyénség, az ezeréves magyar államiság, illetve a magyarság keresztyén hitre térítésének jubileumi ünnepségét üljük. A magyarság ezeréves fennállásának ünneplését először Széchényi István vetette fel. A főúr erőfeszítéseket tett a nemzet felemelkedésére. Mérhetetlen anyagi és erkölcsi áldozatot hozott arra nézve, hogy az ország utolérje a történelmi katasztrófák okozta lemaradását, évszázados mulasztásait. Azt javasolta a "legnagyobb magyar", hogy építsenek hajlékot és mindazoknak állítsanak benne szobrot, akik ezer éven át a magyarság nagy, hű és érdemes fiai voltak. A javaslat után azonban eltelt negyven esztendő is, de a kezdeményezést senki sem folytatta. "Ej ráérünk arra még" - s az ötlet nem nyert kivitelezést. Az évfordulókat azonban nem lehet kikerülni, nem lehet átugrani, mivel azok kérlelhetetlenül a számadás időszakának igényével lépnek fel. El kell számolni a kétezer, az ezer, a négyszáz, a negyven, vagy akár a tíz esztendő történéseivel. Ezen alkalmakkor lelki, vagy valóságos obeliszkeket szükséges emelni, hogy megjelöljük a múltat és tekintsünk a jövőbe.1Születésnapjára emlékezünk a magyar államiságnak és a nemzetnek a keresztyén európai államok közösségébe való betagolódásának. Ezer esztendősek vagyunk mint keresztyén európai állam, mégis fiatalok vagyunk. Magyarország a legrégibb államalakulat Európában, - de a legifjabb nemzet. Mi vagyunk a legutolsók, akik kijöttünk Ázsiából, és állandó lakozást véve megtelepedtünk itt. Kevesen voltunk, naggyá lettünk, de mostanra nagyon megfogyatkoztunk,1 2 s ahhoz hogy megmaradhassunk, lelkileg és számbelileg is gyarapodnunk kell. Mielőtt Közép-Európának erre a területére érkeztünk volna, nem volt itt államalakulat. Senki sem mondta magáénak ezt a földet, mint némelyek állítják. Nemzetként mi vagyunk 1 B. Kaas Ivor: A millennarium, Koszorú 1882. VII. k. 101. 2 u.a. 98. 133
