Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Győri István: Akadémiánk végnapjai - ötven éve történt... II.
Akadémiánk végnapjai - ötven éve történt tegóriáiban gondolkodtak, hanem a „testvériesség” és a „családiasság” fogalmait használták a tanárok és a hallgatók kapcsolatára. Ez itt valóban mindkét fél részérói kívánatos és komolyan vett kapcsolatrendszer volt. Ehhez tudni kell azt, hogy a 30-as évek előtt a diákoknak csak egy kis töredéke lakott a Kollégium épületeiben. A diákok többsége, úgy a gimnazisták mint a teológusok, úgynevezett „gárdákban” laktak. Egy-egy ilyen gárda több diákszobából állt. Legtöbbször valamelyik tanárlakáshoz vagy más polgári lakáshoz tartozott egy ilyen gárda. Volt, amikor nem voltak ezek többek nyomorúságos diákszállásnál, de voltak olyanok is, ahol a diákok a tanár asztalánál ettek és szinte családtagként kezelték Őket. Egyrészt talán ennek a hagyománya elevenedett meg, amikor a „családiasságról” mint nevelői programról kezdtek beszélni, másrészt pedig ebben a nagyon változó korban nagy igény volt arra, hogy a teológusok a klasszikus teológiai szaktárgyak mellett minél többet halljanak az aktuális társadalmi, politikai és lelki kérdésekről. Politikai rendszerváltás, államosítás, gazdasági átrendeződés, társadalmi rétegek ellehetetlenülése - mindezek foglalkoztatták a teológusokat. Másik oldalon az egyházi élet kérdései. Hogyan fog az egyház az új államrendben működni? A kötelező egyházi adó megszüntetése és az egyházi vagyonok államosítása után miből fog az egyház megélni? Ki fogja a lelkészeket fizetni? Hogyan fog történni a hitoktatás? A megindult ébredés megmarad-e az egyház keretein belül? Elvezet-e az önfenntartó, hitvalló egyház kialakulásához? Volt tehát mit megbeszélni a tanári otthonokban szívesen látott teológusoknak. Azzal is foglalkozott a kar a hutai csendesnapon, hogy átvegyék- e azokat a teológusokat, akiket más teológiákról kizártak? A kérdésben egyelőre nem döntöttek, hanem az Országos Teológiai Tanári Konferenciától kértek erre nézve állásfoglalást. A kérdés hátterében az állt, hogy néhány Debrecenből kizárt teológus felvételét kérte Patakra. Ezek a teológusok - saját elmondásuk szerint - nem tanulmányi vagy fegyelmi okból hagyták el a debreceni Hittudományi Kart, hanem azért, mert az általuk képviselt ébredési vonalat és kegyességi gyakorlatot ott nem tudták elfogadni. Erre aztán konkrétan az évkezdő ülésen, aug. 10-én tértek még egyszer vissza és végül öt hallgatót vettek át Debrecenből: Sólyom Ferencet, Horváth Zoltánt és Bojtor Istvánt az V. évre, Tariska Jenőt és Debreceni Istvánt pedig a III. évre. „A szeretet igazságával és teljes evangéliumi nyitottsággal fogadjuk a felvett atyafia131
