Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább
Dr. Gaál Botond visz”.(ApCsel 26,24) Ha olvassuk a páli leveleket, és gondolatban mellé tesszük az ókori tudományt, úgy tűnik, mintha Pál műveltsége egészen kivételes magasságokba emelné ót a szemünkben. Az evangélium értelemmel történő megfogalmazása és az evangéliumnak a korabeli legfontosabb tudományos, társadalmi és vallási élethez való viszonya tekintetében — számomra - Pál apostol alakja Pharosz tornyaként magaslik ki a Római Birodalom szellemi tengerén. Ezt általában az ókorral foglalkozó történészek sem veszik kellően figyelembe, minek következtében a profán történetírás részéről nem is igen születnek komoly magyarázatok a keresztyénség elterjedésére vonatkozóan, s kellő teológiai ismeret hiányában jelentőségét pedig messze alábecsülik. Már a kezdetek kezdetén elmulasztják a dolgok alapos vizsgálatát, s ezzel az előítéletek, vagy a találgatások zsákutcájába kerülnek. Az egyetemes történettudomány számára ugyanis nagyon sok tanulsággal járna annak megvizsgálása, hogy korának nagy kérdéseire mit válaszolt Pál, mégpedig egy olyan időszakban, amikor az evangéliumot hozta Európába. A görögök bölcsességet kerestek Konkrétum nélkül Pál gyakran csak annyit említ: „görögök”, vagy a „világnak bölcsessége” (1 Kor 2). Kérdés marad, pontosan kire vagy mire gondolt Pál. Az ilyen általános kifejezések azt valószínűsítik, hogy a görögöket a maguk szellemi sokrétűségében szemlélte, együtt látva a vallási, filozófiai és társadalmi teljesítményüket, még talán a kedvelt matematikai gondolkodásukat is. A vallásosság lényegileg is hozzátartozott a görögök szellemi életéhez. Isteneik tarka sokasága létezett, s ezek mind „gyakorlatias” életet éltek, más és más területekért voltak felelősek. Egymással tárgyaltak, hadakoztak, és ennek eredményeként születtek a világra vonatkozó rendelkezéseik. Az istenek csupán a törvények megtestesítői voltak, nem pedig mindenható és örök hatalmú lények, akik egyszer s mindenkorra döntöttek volna a világ sorsáról, hanem az „égi viták”, jogharcok és szellemi ügyeskedések révén alakították a világot. Hitték pedig mindezeket a vallásos görögök, akiknek a filozófusai nem papok voltak. Viszont bele akartak látni az isteni történésekbe, s ezért minden szellemi erőfeszítésük ezt a célt szolgálta. Nem a világ megváltoztatására törekedtek, hanem annak megértésére. Csak a nagy filozófusaik, amilyen Platón és Arisztotelész is volt, hitték, hogy ők az értelem útján el is jutottak az istenségig, de Pál korában már ez sem elégítette ki a görög 48
