Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"
Pásztori-Kupán István Kalcedon nagysága és a dogmatörténetben szinte egyedülálló jelentősége abban áll, hogy mindkét iskola számára tökéletesen értelmezhető és követhető igazságot fogalmaz meg. A hitvallásban többször ismétlődik, hogy az atyák egy és ugyanazon (eva Kai xov amov) Úr Krisztust vallják. Nazianzoszi Gergely találóan foglalta össze a krisztológia alapproblémáját a Kledonioszhoz intézett levelében, mondván, hogy „nem másvalaki és másvalaki” (Ol)K CÚPkOc. 5e Kai a>Aoq), „hanem másvalami és másvalami” (^eyco Se aX'ko Kai aAAo) egyesült az Úr Krisztus személyében.14 Ezt a megközelítést Alexandria azért nem fogadhatta el, mert számára egy „valaki” (az Ige) egyesült egy „valamivel”, azaz az emberi természettel. Az irénikus gondolkodású antiochiaiak - így Theodorétosz is - elfogadták ezt a „valaki-valami” képletet, de a „valami” számukra többet jelentett az alexandriai „valaminél”, hiszen Antiochia üdvtörténeti szerepet keresett és talált Krisztus emberi lelke számára, és az idevágó bibliai textusokat ennek alapján értelmezte. Mindemellett igazságtalan lenne Antiochiát és későbbi helvét irányú követőit a „kettős Krisztus” vádjával illetni, hiszen ez az olykor drámai kölcsönhatás Krisztus két természete között magukból az írásokból nyilvánvaló. Kalcedon terminológiailag is igazságot tesz: Krisztus tehát £V 7tpoüGúTtov (ahogy Antiochia tartotta), pia imoaxaaiq (ahogy Kürillosz, majd Theodorétosz állította), de 8lX) (jruGElc;. így a imoaxaaiq szinonimájaként Kalcedon a JipOGOúTlOV-t és nem a (Jruaig-t jelöli meg, Theodorétoszt igazolva Kürillosszal szemben. Az alapkérdéshez visszatérve: kicsoda tehát ez az „egy és ugyanaz”? Az örökkévaló Ige, aki az emberi test felvételével közénk értekezett, és véghezvitte az emberi történelemben azt, amire egyedül Isten volt képes - mondaná Alexandria. Az örökkévaló Ige, Aki a mi teljes emberi természetünk birtokában emberként elszenvedte a reánk váró büntetést, hogy végül istenségének erejéből minket a haláltól megszabadítson - mondaná Antiochia. És mindketten jogosan hivatkozhatnak a Kalcedoni Hitvallásra, mert Kalcedon igazolja mindkét állítást. Nem kötéltánc tehát a kalcedoni ortodoxia, hanem folyosó, amelyen párhuzamosan egymás mellett haladva megfér mindkét óegyházi krisztológiai felfogás. Csupán a fenti négy kifejezés által megjelölt határokat nem szabad átlépni. A mindvégig irénikus szándékú Theodorétosz, a formula megfogalmazója életének egyik legnagyobb alkotása ez a hitvallás. Saj- nős, az 553-as konstantinápolyi ún. ötödik egyetemes zsinat telje14 Epistula 101 Ad Cledonium in PG 37, 180A. 38
