Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"

Kicsoda az, aki "tegnap és ma és mindörökké ugyanaz"?

és a mi üdvösségünkért Szűz Máriából emberség szerint, ugyanó' egylényegű az Atyával Istenség szerint, és egylényegű velünk emberség szerint. Mert két természet egyesülése történt: ezért egy Krisztust, egy Fiút, egy Urat vallunk. Eszerint az elegyedés nélküli egyesülés fogalma szerint valljuk a szent szüzet Istenszüló'nek; [valljuk, hogy Kr.] az Isten Igéje által megtestesült és emberré lett, és a Mária terhességéből egyesítette magában az őbelőle felvett templomot.

A fenti formula kifejezései és hangsúlyai - a kettős öp.oouaía, a megtestesülés és az emberré válás külön kiemelése stb. - az antiochiai iskola hatásáról árulkodnak, de ez nem zárja ki az alexandriai értelmezést sem, noha ezen formula aláírásáért Kürilloszt szélsőséges párthívei mindvégig támadták, mert szerintük a pátriárka feladta az Efézusban elért eredményeket. Kürillosz mintegy védekezésül visszatért a MIA OYZIq TOY 0EOY Aoyou aeaapKCO[i£vr) és a evcoatc; ()nx7iKr| gondolatához, azzal a kiegészítéssel, hogy a megtestesülés után Krisztus a két természetből (EK 5uo (jnxrecov) egy személlyé vált. Ezt eddig ugyan Antiochia is elfogadta volna, de az Athanaszioszt és az ö neve alatt fennmaradt apollinarista hamisítványokat szolgai módon követó' Kürillosz szintén a félreérthető' |lia ([nxnq formulát tette meg a személy egységét védelmező' krisztológiája sarkkövévé, s ezáltal - modern védelmezői minden jó szándékú értelmezései ellenére - akarva-akaratlan a monofizitizmus verbális hirdetőjévé vált. Ezt tetézte a Diodorosz és Theodorosz ellen a 430-as évek végén írt munkája, mellyel végleges csapást akart mérni Antiochia teológusaira.

Utóda és unokaöccse Dioszkorosz - a nagyhatalmú eunuchhal, Krüszaphíosszal és Eutükhésszel egyetemben - a monofizita tanítás védelmezése során mindvégig Kürillosz írásaira hivatkoztak.

A kalcedoni dogma kulcskérdéseinek felvázolása eló'tt szükséges összefoglalni az egyházpolitikai és a személyes érdekek által sokféleképpen befolyásolt efézus-kalcedoni korszak terminológiai vitáját, annál is inkább, mivel a Nesztoriosz körüli affért sokan puszta A.OYO|ia%ia-nak tartják.

Kürillosz az alexandriai hagyományokból kiindulva Krisztust csakis mint testté lett Igét tudta elképzelni, így számára a Krisztus (jnxriq-e az Ige (Jnxriq-e, a Krisztus DTtoaxaatq-a pedig az Ige tmocrcacjtq-a. A hiba csupán onnan adódik, hogy Kürillosz a cfJiDcriq- t hol a természet, hol pedig a személy értelmében használta, s ennek következtében nála a uitocrtaoic; legtöbbször a (fiDGiq szinoni35