Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Geréb Zsolt: A misszió kérdése az első Thesszalonikai Levélben
A MISSZIÓ KÉRDÉSE AZ I. THESSZALONIKAI LEVÉLBEN „Mert azok maguk hirdetik felőlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok.’’(IThessz 1,9). A híradás szerint az apostolok munkássága elérte célját. A város lakói közül némelyek megtértek Istenhez a bálványoktól. A gyülekezet megtérését Pál itt az episztrefó ige segítségével jelzi. A kifejezés az őskeresztyén misszió szóhasználatából származik, mely a pogányok Istenhez való fordulását jelöli. A thesszalonikaiak számára a megtérés Isten személyének megismerésével kezdődött. Pál és munkatársai bizonyságtétele alapján meglátták a teremtő Úr Isten élő és igazi mivoltát az élettelen és hamis bálványokkal szemben. Igehirdetésükben a mennyei Atya úgy jelent meg előttük, mint aki Jézus Krisztus élete és kereszthalála által megváltja a népeket. Isten megismerése után elfordultak a bálványoktól és az egy igaz Úrhoz tértek. A megtérés döntő fordulatot hozott életükben. A bálványimádás elhagyásával együtt szakítottak a pogány életmóddal, a test kívánságaival és cselekedeteivel. Elszakadtak a bűn és a Sátán hatalmától és Isten szolgálatába léptek (Róm 6:21, 22). Isten szolgálata azt jelentette számunkra, hogy egyedül őt ismerték el Uruknak, csak őt imádták és tisztelték, csak az ő akaratának engedelmeskedtek. A missziói igehirdetés eschatologikus távlatát az első rész 10. verse tárja fel: „És várjátok az ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól” (IThessz 1,10). E hitvallásban az apostol a gyülekezet reménységét fejezi ki. Pál apostol az ősegyházzal együtt vallotta Jézus Krisztus közeli visszajövetelének hitét. Ez a váradalom képezte missziói szolgálatának üdvtörténeti dimenzióját. Pál apostol teológiai látása ebben a tekintetben közelséget mutat az apokaliptikus zsidóság tanításával. Az első századi zsidóság ezen csoportja Isten jövendő sza- badításától várta az üdvösséget. Az ősgyülekezet eschatologikus reménysége abban különbözött ettől a látástól, hogy Jézus Krisztus jövetelében, halálában és feltámadásában már felismerték a végső idő kezdetét. Pál apostol szintén azt vallotta, hogy Jézus Krisztus testtélételével elérkezett az idő teljessége (Gál 4:4-5) „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa”. A Szent Lélek kibocsátása által Isten még jobban megerősítette ezt az üdvtörténeti fordulatot. Mindazok, akik elnyerték az ő Fiának Lelkét Isten fiaivá lettek. Ezért nincs többé különbség zsidó és görög , szolga és szabad, férfi és nő között, mert 19
