Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Geréb Zsolt: A misszió kérdése az első Thesszalonikai Levélben
Dr. Geréb Zsolt apostoli tisztségét, igehirdetői feladatát Istentől nyerte. Megbízása előtt Isten megvizsgálta őt és megítélte legbensőbb énjét. A próbatétel után tisztának bizonyult. Az Úr méltónak találta az apostoli szolgálatra, reá bízta az evangéliumot. Kálvin rámutat arra, hogy Pál nem saját érdemének tulajdonította apostoli megbízatását, hanem Isten kegyelmének.2 A megbízatás Isten iránti engedelmességre kötelezte őt. Az apostolos kifejezés egyszer fordul elő az első levélben (2,6b) „... holott terhetekre lehettünk volna , mint Krisztus apostolai” Pál tudatában volt apostoli jogainak. Ezt a kiváltságát azonban csak akkor tette szóvá, amikor hangsúlyoznia kellett missziói identitását, jelen esetben a judaista vetélytársakkal folytatott vitájában. Felfogása szerint az apostoli cím azokat illette meg, akik a feltámadott Úrtól kapták elhívásukat az evangélium hirdetésére (Gál 1,11-17). Ez az értelmezés ellentétben áll Lukács tanításával, aki az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvében csak azokat tekinti apostoloknak, akik szemtanúi voltak Jézus működésének és feltámadásának, a keresztségétól a mennybemeneteléig. (ApCsel 1,22). Pál Krisztus választottjának tekinti magát (Gál 1,15), ugyanolyan rangú és jogú apostolnak, mint a tizenkettő ( Gál 2, 7-9; 1 Kor 4,5; 2 Kor 12,12). Az apostoli egzisztenciáját azonban nemcsak címek segítségével fejezte ki. A thesszalonikai gyülekezethez címzett leveleiben nem egyszer közvetett módon utal missziói öntudatára:- A hálaadás rendjén, amikor nyugtázza azt a tényt, hogy a makedoniai város egy csoportja befogadta az általa hirdetett evangéliumot, és követőivé lettek a hitben és a Krisztus szerinti életvitelben (1,5-6). A hallgatók felismerték azt, hogy igehirdetése több volt emberi beszédnél, hiszen a Jézus Krisztusról szóló bizonyság- tételét a Szent Lélek erejével és belső bizonyossággal szólotta.- Az apologetikus szakaszban, melyben a gyülekezet atyjának ill. anyjának nevezi magát, aki a földi szülőkhöz hasonlóan szeretettel és gyöngédséggel vette körül az ekklézsia minden tagját (2,7.11). Pál felelősnek érzi magát mindenkiért, szolgálatának legfőbb célja abban áll, hogy megerősítse a választottakat a hitben ( 3,5-8).- Apostoli egzisztenciáját jelzi az a készség is, mellyel vállalja a szenvedéseket és szorongattatásokat az evangélium ügyéért (2,2; 3,1.7. v.ö. 2 Kor 4,8-10; 11,22-33). A kereszthordozás által az apostol Krisztust követi, aki példát mutatott az övéinek a Golgotán. Az 2 Johannes Calvin: Auslegung der kleinen Paulinischen Briefe. Neukirchen Verlag. 1963. 357.1 10
