Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete

Dr. Horváth Barna

ráutalva senkire. Ez az ő teljes szabadsága. A túlélésért küzdő ember "Péntek" nélkül is elboldogult, mi meg itt ketten csak ülünk és nézzük a vasajtót egész nap. Reggel beönt a smasszer egy veder vizet a prices alá, azt kell felszedni a felmosó ronggyal. Ennyi a takarítás. Dél körül a folyosói zajokból be lehet mérni, hogy hol tart az osztás. A kosztra nincs panasz, jó leveseket, főzeléket, vagy grízes tésztát adnak. Vacsorára a kívülvalók se ehettek finomabb angolszalonnát, csakhogy ők saját késükkel megvághatták. Ha nem akartuk marcangolni, szólni kellett az őrnek és megkérni, hogy legyen szíves vágja meg. Ha jó hangulatban volt, lehajtotta a kémlelő ablak kisajtaját, elővette zsebkését és komótosan megvagdalta a szalonnát, mint egy jó apa a gyerekének. Csak éppen hogy katonát nem rakosgatott az orrunk alá. Ezen meghitt foglalatosság közben is tilos volt beszélni. Egyszavas közlések tudatták, hogy mikor mit kell tenni. "Ébresztő" - hallottuk hajnalban, majd séta a még sötét udvaron. A görögök, akik politikai menekültek voltak, igyekeztek megszolgálni befogadásukat: megközelíthetetlen smasszerek lettek. Talán a görög ABC, amit a teológián tanultunk meglágyíthatta volna szívüket, de a vasajtó rugdosásával távol tartottak minden közeledést. így nem lévén hallgatóság, Istvánnak mondtam fel azzal a magyarázattal, hogy különbség van a homéroszi görög, valamint a koiné és a mai beszélt nyelv között. Volt idő bőven ilyen fejtegetésekre, s amikor a Miatyánkat is elmondtam görögül, csodálkozott és bevallotta, hogy volt már néhányszor templomban, de vallásos nevelésben nem részesült. Van ugyan egy keresztlánya, aki művészi szinten orgonái, olykor meghívja szerepléseire. Ezután egyre-másra jöttek a kérdések, egy sporttiszt kérdései a hit világáról, az egyház szervezeti felépítéséről, Jézusról, az apostolokról, a megtérésről, a szektákról. Magam is csodálkoztam azon, hogy mennyi ismeretet szereztünk 2 év alatt a teológián, és hogy ez valakit érdekel úgy, hogy hosszan beszéltet róla: közbekérdez, rám figyel.

Beszélgettünk Saul megtéréséről, arról, hogy "hirtelen mennyei fény villant fel körülötte" a damaszkuszi úton /Ap.Csel.9:3/ és 3 nap múltán új emberként "pálfordulással" folytatta életét. Arról is szó volt, hogy később Filippiben, a börtönben milyen bátran követelte megkövetésüket: "jöjjenek ide és ők maguk vezessenek ki bennünket". Észre kellett vennünk, hogy míg az Igéről beszélgetünk, történik valami velünk: elszállnak a börtön sötét árnyai, és nem félünk már az újabb kihallgatásoktól. Napokig hozzánk se szóltak és közben mi megerősödtünk. Vártuk már, hogy történjen valami jöjjenek értünk, kérdezzenek, és tudjuk meg végre, hogy hányadán állunk. A feszültség napról- napra nőtt, valószínűleg idegösszeroppanásra volt a pszichikai labor beállítva. Az éjjel-nappal égő villanykörte fényénél egybefolytak nappalok és éjszakák, és deliriumos kábultság leikével telítődtünk. Amikor István elkezdett a 4 lépéses zárkában faltól falig járkálni, látható volt, hogy energiája kitörni készül. Félelmetes volt, ahogy elváltozott és elkezdte két ököllel verni a vasajtót. Jöttek hamarosan és elvitték injekcióra. Mély álomba zuhant, s mint utóbb elmondta, sprtolói kimerültségeiből is napokig tartó altatásokkal kúrálták.

Én is szerettem volna mély álomba merülni és mindent elfelejteni. De

120