Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót
Füsti-Molnár Szilveszter hogy az olyan fogalmak beépítése, mint a változhatatlanság, szenvedni nem tudás (apáthia) komoly kérdéseket vetnek fel, amelyek bizonyos vonatkozásaiban kihatással vannak a keresztyén erkölcstanra is (lásd pelágiuszi vita). Más összetevőiben pedig olyan kérdések is felmerülhetnek, amelyek már az üdvtörténet drámájához vezetnek el bennünket. Különösen is abban az összefüggésben, hogy hol van Isten odafordulása az (bukott) emberhez? Ez a probléma pedig már magában hordozza azt a veszélyt, hogy ebben a drámai szituációban kizárólagosan az önerőből történő emberi megújulásra helyeződik át a hangsúly (ahogyan azt láthatjuk a racionalizmus, humanizmus, felvilágosodás, idealizmus és egzisztenciáiimus gondolkodóinál). Az Isten felfoghatatlansága és felfoghatósága Mielőtt rátérnénk a probléma Ágoston általi kifejtésére, mindenképpen le kell szögeznünk, hogy az alcímben felvetődött kérdés filozófiailag és teológiailag egyaránt releváns. A vallás felől megközelítve meglehetősen egyszerű a dolgunk, hiszen ha elgondolkozunk azon, hogy mit is akar kifejezni a vallás maga, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy az ember és az érzék feletti (transzcendens) között létesülő tudatról van szó. C.G Jung így ír erről: „[...] hogy a vallási szimbólumok származási helye nem a fej, hanem valami más, talán a szív, mindenestre valami pszichikus mélyréteg, ami nem igen hasonlít a tudatra, mely mindig csak a felszín. Ezért is van a vallási szimbólumoknak kimondottan kinyilatkoztatás jellegük, azaz: rendszerint a tudattalan lelki tevékenység spontán termékei. Bárminek hamarabb nevezhetők, mint kieszeltnek; sőt éppenséggel évezredek folyamán nőttek- növekedtek, akár a növények, mint az emberi lélek természetes kinyilatkoztatásai.”10 Ez jól megfigyelhető az istenfogalom megértésében, alakulásában, miszerint a transzcendencia nemcsak azt jelenti, hogy Isten nem látható, érzéki jelenség, hanem annál több: a látható jelenségvilágon felülemelkedő „szellemi lény”. Persze a vallások világában ez nagyon sokféleképpen bontakozik ki, de elsődlegesnek tekinthető az a tény, hogy a megfogalmazások mögött alapjában véve azonos meglátások húzódnak meg. A magasabb rendű monoteisztikus vallásokban Isten egyenlővé válik a világ végső magyarázatával, a feltétel nélküli abszolút valósággal. Az egyén számára azonban mindvégig személyes hatalom marad, akitől egész létezése függ, és akinek mindig felelősséggel tartozik, akit tisztelni kell, és akihez a legnagyobb bizalommal fordulhat. Persze a feuerbachi kérdés mindig is ott motoszkál az emberi értelemben, hogy vajon az istenfogalom nem csupán az emberi vágyak és eszmények kivetítése-e a valóságra? A hívő ember számára azonban 10 C.G. JUNG: Gondolatok a vallásról és a keresztyénségről (Bp. 1996) 12. p. 102
