Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Victor István: Oktass, hogy éljek!
Victor István OKTASS, HOGY ÉLJEK! Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az O ítéletének órája...! (Jel. 14,7.) Milyen bátrak voltak a mi atyáink, hogy ezt a kemény Igét merték iskolánk alap-igéjévé tenni! A történelmi helyzet erősen indokolta ezt. Mohács és az utána következő idők sok szívben megerősíthették a gondolatot: itt a világ vége, Isten ítéletének órája! De mégis, ez az óra az, amitől minden szív megremeg, és igyekszik halasztani azt, vagy legalább minél kevesebbet gondolni rá. Viszont azok az évek voltak éppen azok, melyekben sokan másképpen, reménységgel tanultak gondolni arra a napra, órára. A reformációban kapott nem új értelmet, de visszakapta az eredetit az istenfélelem fogalma és gyakorlata. "Féljétek az Istent!" Aki ezt a felhívást nem a Biblia, hanem a maga értelme szerint érti, rettegésre szóló felhívásnak veszi. Ez a rettegés - a bűneset óta - ott él minden ember szívében. Mindenféle félelem gyökere ez: Valaki van fölöttem, akinek életemről számadással tartozom, és ezt a számadás így, vagy úgy, feltartóztathatatlanul közeledi. Vagy az én órám jön el, vagy az O ítéletéé. Sokan megpróbálnak struccpolitikát űzni, látókörükből kitörölni a legalábbis sejtett valóságot. El is lehet gyönyörködni iskolánk címerén: "milyen szép angyal!" - anélkül, hogy tudomásul vennék: mit is hirdet? Atyáink felfedezték a szó és a felhívás bibliai értelmét. Ha az Ószövetséget olvasták, értették, hogy Abrahám, Jób és az "igazak" istenfélelme nem rettegés volt, a "jíré elohim" olyan ember, aki tekintettel van Istenre, mély tisztelettel - nem menekül előle, hanem közeledik hozzá. Az Újszövetségben gyakran az Istent kereső proselitákra olvasták az istenfélő jelzőt. A Jel.14:7 felhívását pedig áthangolta számukra a gyakran olvasható "ne féljetek!" bíztatás, aminek csúcsa az üres sírnál ülő angyal szájából hangzott szó: nincs már Istentől miért félni, Fia halálában és feltámadásában megbékült velünk, elvette az ítélettől - haláltól - és bárkitől- bármitől való rettegést az örök élet bizonyosságával. Ezért úgy értették, és úgy tanították, hogy az istenfélelem egy teljes és önkéntes, boldog kódolás Az előtt, aki ugyan hatalmas és szent - de irgalmas Isten, nekünk Krisztusért Atyánk. Az angyal felhívásában szinonima a következő mondatban az "imádjátok!" A felhívást pedig egészében az "örökkévaló evangéliumnak" nevezi az előző vers. 1
