Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Győri István: A szenvedés motívuma Mátyás Ernő néhány teológiai művében
felismerem, hogy Istennek az ő végtelen, transcendens világából kiinduló életvonala is történéseken keresztül halad előre a világ felé és hatol be annak sötét szakadékaiba, minden történések középpontjáig, a Krisztus kereszthaláláig. Ha saját életemben is felismertem bizonyos dialektikát, ez a megélt dialektika megélesíti szememet annak meglátására, hogy Isten élete is ellentéteken, a világgal, Sátánnal, emberrel való ellentétek sorozatán átjut el harmóniára az ellentétes hatalmak legyőzése útján a Krisztus keresztjén. ... a Lélek inspirációja alatt a Krisztus megváltó halálában találom meg a kétségbeesés örvényeiből feltörő kérdéseimre a feleletet, mert a Golgota sötét égboltja felett élet felé mutató világosság dereng.”1 A szenvedés motívuma Mátyás Ernőt egzisztenciálisan is foglalkoztatta. Naplója feljegyzései és tanítványai elmondása szerint ő maga is hajlamos volt mindenfajta érzelem mély átérzésére. Az Akadémia falain belül szigorú, következetes ember volt, azon kívül pedig úgy családjával, mint tanítványaival szemben mélyen érző, együttérző. A maga szenvedéseit is teljes egzisztenciájával átélte, de ugyanígy a mások szenvedéseit is. A szenvedés gondolata természetesen teológiai problémaként is foglalkoztatta. "Barth Károly sárospataki látogatásának programmjában egyik jelentékeny mozzanat volt az, hogy egyik összejövetelünkön különböző tárgyú kérdésekről folytatott velünk megbeszéléseket. Arra is kértük, hogy szóljon előttünk a szenvedések értelméről is és hogy saját szenvedései alapján is szóljon a szenvedés titkáról. Készséggel vállalkozott arra, hogy a szenvedések evangéüomi értelmét feltárja előttünk, de eleve elhárította azt a kívánságot, hogy saját személyes tapasztalatai alapján szóljon a szenvedésekről. Valóban a szenvedések evangéliomi értelmét nem lehet feltárni önmagunkból. De abban a hitben vagyunk, hogy amint Pált saját szenvedő élete közelebb vitte ahhoz, hogy megértse Krisztus keresztjének a titkát, saját szenvedéseink is hozzájárulnak ahhoz, hogy mindig többet tudjunk megérteni a kijelentés titkából."7 8 Ebben a megállapításban lényegében teológiai-filozófiai felfogása van összefoglalva. Benne van egyrészt a korábban nagyon erős liberális teológiai gondolkodásmód elutasítása. Ha ugyanis önmagunkból, azaz csak az önismereten keresztül megérthető lenne a szenvedés evangéliumi értelme, ez megfelelne a liberalizmus írásértelmezésének, mely szerint a Biblia nem egyéb, mint emberi produktum, az emberi szellem kivetítődé- se, terméke. Benne van másrészt a Mátyás Ernő által képviselt egzisztencialista felfogás hatása is. A korábbi idézett gondolat - Isten élete titkát kutatva, abban saját egzisztenciánk, legbensőbb Énünk rejtélyét is megfejtve látjuk - itt fordított irányban is érvényesül: ha a saját énünk titkait megértjük, jobban megérthetjük Isten titkait. A titok itt a szenvedés. Ha tehát a magunk szenvedését jobban megértjük, akkor tudjuk megérteni Isten érettünk való szenvedését Jézus Krisztusban, az emberré lett Fiúban. 7 Újszövetségi kijelentéstörténet,, p. 30-31. 8 A szenvedés értelme Pál apostol igehirdetésében, p. 4. 45
