Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

jelenik meg: au>£w, púopai, eripere. E szavak is a szabadítás fogalmává lettek anélkül, hogy eredeti speciális vonatkozásukból maradt volna valami. A űbs és űbo egyébként mindenféle nyomorúságból való szabadulásra használatos, hiszen a szabadítás történhet a betegség, veszély szorult helyzetéből, melynek során szabad térre kerül az ember, ahol virágzik az élet, az egészség. A tabs a zsoltárokban a következő helyeken fordul elő: 17,13; 18,3.46.69; 22,9; 31,2; 40,18; 43,1; 44,49; 70,6; 71,2.4; 91, 14; 144,2, a cabo pedig a következő helyeken: 22,6; 41,2; 89,49; 116,4; 107,20.

A következő ige a :sbn, mely a szabadítást a szorongatott helyzetben levő ember megmeneküléseként írja le. Amikor Jahve valakit megment, akkor betegségből, veszélyből menti meg. Alapjelentése Hós 5,6- ban: Jahve "megmenekül" az őt keresők elől. Előfordulása a zsoltárokban: 6,5; 18,20; 34,8; 91,15; 140,2; 50, 15; 116,8 119, 153. Fordításai általában a térbeli vonatkozását adják vissza ( é^cnpéw, eruere, eripere), s ugyanúgy történik mint a büü-é különbség nélkül, s ez a fordításbeli azonosság a 2 ige között (b^] - ^bn)egyéb esetekben is megmarad: púopai liberare.

Az nbü ige azok közé a kifejezések közé tartozik, melyek úgy beszélnek a szabadításról, hogy közben magukba foglalják a mélység fogalmát, ahonnan valaki kijön, feljön. Az nbv olyan összefüggésekben fordul elő, amikor Jahve mélységből, gödörből, a halál birodalmából szabadítja meg az embert (Zsolt 30,4; 40,3;71,20). Jahve ilyenkor a nyomorultat veszélyes, reménytelen helyzetből szabadítja meg, amikor valaki saját erejéből nem boldogult volna. Az nbi> azért lett az Egyiptomból való szabadulás fogalmává, mert Egyiptomból Kánaánba valóban felfelé visz az út. Amikor Izrael népe erre a szabadulásra gondol, jogosan kapcsolódik össze számára a felhozatal a nagy nyomorúságból való kihozatallal. Ezért nem egyszerűsödhet le soha a nb|~ fordítása pusztán a „szabadítás” fogalmára. Ezt a gondolatot őrzik a fordítások: ctuáycú, éfjáyw. avaßißaCa), educere.

A nbialapjelentése: kihúz, felhúz ( ha vizet, akkor merít). Ha a veszélyt mint mélységben való tartózkodást fogjuk fel ( akár egy ciszterna fenekének iszapjában-Zsolt 40,3; 69, 3. 15), akkor illik is az igéhez a „szabadítani, megmenteni” jelentés. A 30,2-ben a 4. vers szerint a bittó-ból ment ki Jahve.

A szabadítást térbeli értelemben való magasba jutásként írja le a on és a 332J ige. A Zsolt 9,14-ben a nyomorultat Jahve emeli fel a halál kapuiból. A 18,49-ben Jahve ellenségei fölé emel valakit. Az ilyen felemelés nem más, mint életveszélyből való szabadulás és a Don nem veszti el eredeti jelentését. A rrá esetében a magaslat, a mélység felől nézve elérhetetlen és ezért védett helyet biztosít annak, aki ott van.* Ezért bizonyos értelemben a tartalma lehet védelem, szabadítás: Zsolt 59,2; 69,30;

34