Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A föderál-teológia jelentkezése a holland teológiában
Dei, quae est instar praefationis in Novum Testamentum. Később az Opera Theologica Omnia, Amsterdam 1664-es kiadásában jelent meg. Rövid vázlat ugyan ez a munka, de zárt egység vonásait viseli magán. A professzori tevékenység kezdetén elhangzott beszéd mégsem olyan tudományos pálya kezdete, amely a szövetség kibontakozó tanítását állítja majd a középpontjába. Inkább abból a szándékból lett ez a téma a beköszöntő tárgyává, hogy az akkor éppen legaktuálisabb, legvitatottabb, talán még lehet azt is mondani, hogy az egyre divatosabbá váló felfogás kerüljön terítékre. Ha nem is lett a föderál-teológia Gomarus életművévé, mégis jelentősen hozzájárult a fogalmi rendszer kimunkálásához és leideni ill. hollandiai meghonosításához. Kapcsolódik elődjének és korábbi tanárának, Júniusnak "teremtési szövetség" elnevezéséhez. Az Éden kertje történetét összeköti a szövetség gondolatával. Minden bizonnyal Ursinus hatása alatt1 Gomarus különbséget tesz "foedus naturale" és "supranaturale" között. A természeti szövetség az első emberrel és rajta keresztül az emberiséggel mindjárt a teremtés után köttetett, és ez ismétlődik meg Mózes közvetítésével Izráel népével. A dekalógus tehát Gomarus szerint a'Toedus naturale" területére tartozik. E mellett a szövetség mellett halad a "foedus supranaturale", ami az ember számára természeténél fogva ismeretlen, s ebben a szövetségben nyeri el az ember kegyelem által Krisztust. Időileg a két szövetség egymásba csúszik. Eme másik szövetség a. protoevangéliummal emeltetik érvényre, megerősítést nyert Abrahám- mal, s Mózes közvetítésével is megismétlődik. Mózes szerepe tehát kettős. Egyrészt kihirdeti a foedus naturalét, másrészt megújítja a foedus supranaturalét. A természeti szövetség követelménye a teljes engedelmesség a törvény iránt, a "foedus supranaturale" követelménye a hit és a bűnbánat. Gomarus többször találkozott személyesen is Coccejusszal, nem mondhatjuk azonban, hogy Coccejus rendszere már nála megjelenik főbb vonásaiban. Még nem használja a két jellemző meghatározást a "foedus operum" és "foedus gratiae"-t, amelyek a föderál-teológia tartóoszlopai Coccejusnál. Ezek a fogalmak Amandus Polanus hozzáadásai a szövetség-teológiai irányzathoz.1 2 Sajátos azonban a két terület párhuzamossága, amiből már Gomarus érzékeltet valamit, s ami Coccejus rendszerének mozgalmasságát fogja majd biztosítani további teljesebb kifejtésben. Gomarus neve nem föderál-teológiai megállapításaival híresedett el, hanem inkább abban a küzdelemben, amit Arminiusszal, leideni tanártársával vívott. Ez a küzdelem messze túlnőtt a leideni egyete1 SCHRENK, Gottlob: i.m. 64. p. 2 SCHRENK, Gottlob: i.m. 65. p. 21
