Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Nagy Antal Mihály: Credo

/lKor 3,10/ Oktató munkánk során mi is mások által vetett fundamen­tumra építünk, amit olykor tisztogatni is kell az alapvető kezének nyomaitól. Maga az építés is folyamat. Azok, akik Teológiánkra jön­nek, sem nem angyalok, sem nem ördögök. Isten megváltott gyermekei, akiknek épülni, növekedni kell Krisztus ismeretében, Szentséges hi­tünkben, a megszentelt életben, s természetesen az ismeretben. Ez sok­sok türelmet, megértést, reménységet, könyörgést, gyötrődést igényel, amint Pál apostol vallomása is mutatja: "Gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisz­tus." /Gál 4,19./ Szükséges az ismeretek szerzése, az pedig elengedhe­tetlen, hogy az ismeretek szerzése közben — tanítók és tanítottak egya­ránt - a Krisztus arcának hasonlatosságára formálódjunk „át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” /2Kor 3,18./ Az alázathoz tartozik, hogy az építés közösségi munka. Az épí­tőnek meg kell tanulni együtt építeni, egymás keze alá dolgozni, s mindezekben Istenhez, Jézus Krisztushoz igazodni. Ez csak úgy lehet­séges, ha egy Lélekkel itattattunk és itattatunk meg. Az, hogy az építés közösségi feladat, a hallgatókra is érvényes, s tőlük is alázatot igényel, együttműködési készséget a közös, az Isten által meghatározott cél elérésében. Erre is érvényes az ige: "O, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakádra... Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sión hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor." /Zsolt 133./ Ez a legfőbb cél, amit dékáni megbízatásom idején munkálni szeretnék, tudva és tudatosítva, hogy mindez kegyelem. Az építők felelőssége Pál apostol nyomatékosan beszél az építők felelősségéről. Fele­lősek vagyunk azért, hogy mit építünk a fundamentumra: aranyat, ezüstöt, drágakövet vagy fát, szénát vagy szalmát. A fa, gaz - a görög khortoszt itt célszerűbb gaznak fordítani - és szalma sokminden lehet. Fa, gaz, szalma mindaz, amit Urunk nem ismer el a magáénak. Fa, gaz és szalma lehet a rossz teológia is, mindaz, amit a magunk lelke által szólunk és írunk. A magunk vélt szabadsága, a kutatás sokszor han­goztatott szabadsága, a véleményszabadság nem azonos a Krisztus Lelke szabadságával. A teológia művelése során is tudatában kell len­nünk: "Minden szabad nékem, de nem minden használ." /lKor 6,12/ "Minden szabad, de nem minden épít." /lKor 10,23./ Ha fát, gazt és szalmát építünk a fundamentumra, akkor valójában nem építünk, ha­nem rombolunk. Ezt a bibliai igazságot régen feláldoztuk az emberi, 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom