Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Új életre feltámadva
A forradalmi Nyugat A szekuláris humanizmus a modern ideológiák egy újfajta panteonját eredményezte, aminek az alapja általában egy aspektusra épült, mely lehetett politikai, gazdasági, logikai vagy pszichológiai. A modern kultúra nem csak a Húsvét témáját veszítette el, hanem annak reménységét is. Ennek a krízisnek számos jelei vannak a mindennapi eseményekben. Megnyilvánulhatnak ezek a félelemben, haragban, frusztrációban, fásultságban, kétségbeesésben, magányban, aggodalomban és a bűntudatban. Mindezek az igazán alapvető remény hiányára mutatnak rá.18 Itt azonban nem csak kedélyállapotokról van szó. Második János Pál pápa akkor ismeri ezt fel, mikor azt a kérdést teszi fel, hogy mi lesz a mi reményünk a harmadik évezreddel kapcsolatosan* 19 és azok a keresztyének, akik az Igazság Jubileumát követelik szegények érdekében amint átlépjük a harmadik évezred küszöbét, valóban képesek-e megmutatni az evangélium új életre való elhívását. A fontosabb kérdés az alapvető irányvonalak kérdése. A tudomány, oktatás, moralitás, zene és művészet, a központi témája és motiváló ereje volt a keresztyén hitnek, mára pedig mindezek marginális kérdésekké váltak. Sok ember számára a kultúra lényegét tekintve szekuláris.20 Az emberek ma már nem úgy gondolkoznak Istenről, mint aki a történelmet és életüket irányítja.21 A mai modern történelemben a gyors változások dominálnak. Ez a folyamat a 'forradalmi nyugat' része. A felvilágosodás, az ipari forradalom, a kapitalizmus, és ma a globalizáció folyamata az elvárások progresszióját eredményezték. A nyugati civilizáció megmutatta, hogy ez az, ami forradalmi, ötletes és sikeres. Olyan ez, mint egy autó fékek nélkül. Ma úgy is mondhatnánk, hogy olyan, mint egy autó sofőr nélkül. A igazi szabadság és progresszió definíciója nagyon kérdéses. Mégis Nyugaton a keresztyén örökségek szekularizált humanista interpretációjával találkozunk. Amikor a pluralizáció fregmentálódik, akkor elveszíti az 'alapmotívumait1, életfelfogását a 'raison d’etre'- a létezésre való okát. Jelenleg a posztmodern kultúra alapmotivációi óriási változásokon mennek keresztül.22 Nem tekint vissza Krisztus keresztjére és a nyitott sírra, és nem tekint előre Isten birodalmának eljövetelére. Amikor figyelmen kívül hagyják a Jó Hírt, akkor a kultúra új isteneket fog keresni. IS Lásd, Edward Wojciki, A Crisis, of Hope in the Modern World (Chicago: Thomas More Press, 1991). 19 Pope John Paul II, Celebrate 2000! (Ann Arbor: Servant Publications), 8.old. 211 I .ce Strobel, Inside the Mind of Unchurched Harry and Mary (Grand Rapids: Zondervan. 1993). 21 G. Ernest Wright, God Who Acts: Biblical Theology as Recital (London: SCM, 1969). " Egybevetésre Howard A.Snyder, Earth Currents: The Struggle for the World's Soul (Nashville: Abingdon Press, 1995). 132
