Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Új életre feltámadva
a görög lelkűiét ott lebegett a poliszok felett, amit a vak sorsszerűség (anangké) hatása vezetett, valamint a változó események folyamata feszültségben állt a gyönyörű művészi formákkal és a magasan művelt ápol lói kultúrával. A görögökre hatással volt az a keleti szemléletmód, mely szerint a lélek a test rabságában tengődik és ez a lélek tárgyává válik a test ciklikusan ismétlődő élet és halál folyamatainak, mivel folyamatosan egy új testbe költözik egészen addig, míg teljesen meg nem tisztul az anyagtól. Ezt követően visszatér a metafizikai értelembe vett mennyországba, a csillagok közé, melyek állandók és örökkévalók. Rómából kiindulva A Római császárság (impérium), ami jelentős hatással volt a Görögországtól Indiáig fekvő területekre, más volt, mint a kicsiny görög poliszok. A császár istenként való tisztelete (ami lényegileg az ázsiai, keleti szemlélet) már Nagy Sándorral elkezdődött, és a császár kultuszhoz vezetett, amit a keresztyének megtagadtak. A rómaiak képesek voltak a szervezésre és a gyakorlati célok elérésére, de hiányában voltak egy egységes erkölcsnek és világnézetnek. Ez volt a nagytekintélyű katonai civilizáció gyengesége.15 A hatalmi törekvések egyre jobban és jobban hatással voltak a rómaiak gondolkozására, ami a császár tiszteletében jutott kifejezésre, aki mindinkább deifikálódott egészen addig míg ki nem alakult egy abszolutista szemléletmód. A Római császárság fejlődése maga után vonta a törvénynek egy egyetemesebb formája utáni váradalmat is, ami sokkal hatékonyabban irányíthatta volna az egyre összetettebb társadalmat. A görög filozófia arra szolgált, hogy megvédje a természeti törvényekről (ius naturale) alkotott nézeteket. Ezt a sztoikus filozófia tanította, ami a görögöket azzal a gondolattal ismertette meg, hogy a törvény előtt mindenkinek egyenlőnek és szabadnak kellene lennie. A római törvények tehát fokozatosan a személyes szabadság és az emberek egyenlősége irányába fejlődtek, ami mindenképpen fontos eleme volt a kulturális progressziónak. Ma az emberi (természeti) jogokról beszélünk. Mivel a római jog fejlődése hiányában volt a társadalmi szférák differenciálódásának, ezért nem szüntették meg a diktatórikus törekvéseket, ami a császár istenné magasztalásával együtt a közjóra vonatkozó törekvések hiányához vezetett. A korai egyháznak szembesülnie kellett a dualizmus vagy más néven gnoszticizmus kísértésével. A hellenizmus egybeötvözte a görög filozófia formáról és anyagról alkotott dualista szemléletét a perzsiai zoroasztrizmus fényre és sötétségre vonatkozó nézeteivel. Mindez kísértést jelentett, mert eltávolodott az isteni mindenhatóságtól és egységtől, valamint a teremtő és teremtmény közötti egységtől. Amikor az 15 Francis Schaeffer, How Should We Then Live: The Rise and Decline of Western Thought and Culture (Wheaton: Crossway, 1976). 124
