Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Új életre feltámadva

A hit, mint körülhatároló aspektus

A civilizáció fejlődéstörténetének vizsgálata során számos aspektussal találkozhatunk. Az egyik a politikai, ami úgy tűnik, mindent ural. Máskor meg úgy tűnik, hogy minden kulturális fejlődésnek gazdasági alapja van, és mindent a termelési mód és piaci modellek szerint próbálunk megmagyarázni. Megkérdezhetnénk, hogy az oktatás nem tekinthető-e a különböző kulturális fejlődések kulcsának. Talán újra felmerülhetne a technológia gondolata is. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a vallás hatásáról sem. Nyilvánvaló lesz, hogy mindezek az aspektusok fontos szerepet játszanak a kultúrában és a civilizáció történelmében. Míg a gazdasági és technikai aspektus lehetővé teszi, hogy bizonyos gyakorlati célokat érjünk el, addig egyértelmű, hogy a morális aspektusok segítenek eldönteni milyen célokat is akarunk elérni. Mit tehet hozzá mindehhez a hit aspektusa? Biztosít bennünket afelől, hogy világos döntéseket kell hoznunk. "A hit pedig a remélt dolgokban való bizodalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (Zsid. 11:1). A hit körülhatároló aspektusa6 annak, amit ismerünk, megtapasztalunk, és annak, amit még nem tudunk és még nem tapasztaltunk meg. Blaise Pascal a következőket mondta: 'Le Dieu defini est le Dieu fini!" (Meghatározni Istent annyit tesz, mint elveszíteni Őt!) A teológia hibázik akkor, amikor túl sokat vagy túl keveset tud. A hit ugyanakkor egy ablak, amin keresztül a kozmoszra és az örökkévalóságra tekinthetünk. Most már láthatjuk, hogy a hitnek van egy erős szubjektív funkciója is. Az, hogy kételkedünk és hiszünk, nagymértékben befolyásol bennünket. Hatással van pszichológiai érzéseinkre, morális döntéseinkre és gyakorlati lehetőségeinkre. A hit azonban nem csupán szubjektív. Nem csak ízlés vagy annak a kérdése, hogy mit részesítünk előnyben megfelelő alapok nélkül. A hitről el kell gondolkodnunk. Feltehetjük a kérdést, hogy az ilyen vagy olyan hit nevezhető-e jónak. Igaz-e, ha azt mondjuk például, hogy Jézus Krisztus feltámadásába vetett hit csupán szubjektív, ezzel azt jelentjük ki, hogy semmilyen módon sem tudhatjuk meg igaz-e. A másik oldalról nézve a hitet nem tarthatjuk objektívnek abban az értelemben, hogy az mindenki számára egyértelmű. A hithez szükséges a bizodalom. A hit döntéselkötelezettséget követel. Amikor a kultúrákat vizsgáljuk, akkor a hit kommunális kifejezés módjaival találkozhatunk. Látjuk a különbséget kelet és nyugat, észak és dél, pogányság és keresztyénség, keresztyénség és szekuláris humanizmus között. Ha azt mondjuk, a hit kifejezésmódjai, a sokfajta vallásos és szektás mozgalomban nyilvánulnak meg, ezzel azt bizonyítjuk, hogy a hit nem más, mint szubjektív döntésünk eredménye. Ehelyett azt kell mondanunk, hogy a sokfajta hit a következőket üzeni számunkra:

Lásd: Herman Dooyeweerd, Roots of Western Culture: Pagan, Secular, and Christian Options (Toronto: Wedge Pub., 1979), 90.old.

118