Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Új életre feltámadva
Az Úr Isten irányítja a történelmet Az az elgondolás, hogy Isten irányítja a történelmet, újdonságként hatott az életről és halálról ciklikusan gondolkodó görögökre. Nekik meg volt a saját elgondolásuk az általánosan racionális logoszrol vagy kozmikus törvényről. Ez azonban nem kapcsolódott szorosan isteneikhez. Az istenek maguk is az anangké, a sors hatása alá voltak rendelve. A görög isteneknek semmi közük nem volt a történelemben végbemenő 'fejlődési folyamatokhoz'. Pál azonban ezt mondja: "Az igaz Isten teremtette meg a nemzetek számára a helyet és időt (26.vers). Pál a történelemnek egy olyan irányú mozgásáról beszél, ami egy cél felé halad, és aminek keresztül kell mennie Isten ítéletén. (31) Ebbe beletartoznak a nemzetek történelmei is! Ez aztán a megdöbbentő! Miért van az, hogy a kelet-európai nagy változások 1989-ben következtek be és nem 30 évvel korábban vagy 20 évvel később? A történelemnek meg van a maga titokzatossága. Természetesen Gorbacsovnak és Jelcinnek is meg volt és van mindebben a saját szerepe. Gyakran azonban mégis úgy látszott, hogy az egész másképpen fog alakulni. Mi pedig semmit sem vagyunk képesek meghatározni a jövővel kapcsolatosan, Egy nagy visszakanyarodás is lehet. Felsorolhatunk számos lehetőséget, de nem tudjuk pontosan meghatározni, milyen irányba fog elmozdulni a történelem. A történelemnek van egyfajta titokzatossága, és Pál hangsúlyozza, hogy ebben Isten is részt vesz. Hogyan vélekedjünk a személyes megtérésről? Pál valami csodálatos dologról beszélt, ami a művelt görög vezetőket mélyen elgondolkoztatta. Azt is megmutatta, hogy az evangélium mennyire személyes. Mindig a szívet célozza meg. "Isten parancsolatai mindenhol minden embert bűnbánatra szólítanak fel". A bűnbánat annyit tesz, hogy megfordulunk és egy új irányt választunk. Az egyik alkalommal, mikor Hollandiában voltam vonatra szálltam, hogy megtartsam a vasárnapi istentiszteletet az egyik templomban, ami körülbelül egy órányira volt. Egyszer át kellet szállnom és ekkor vettem észre, hogy véletlenül rossz vonatra ültem, ami éppen az ellenkező irányba tartott, mint ahova én készültem. Természetesen a következő állomásnál leszálltam és egy másik vonattal visszamentem! Ez az, amit a bünbánat jelent. Nem haladhatunk mindig ugyanabba az irányba. Gyakran változtatnunk kell az irányunkon, különösen erkölcsi értelemben. Pál azt mondja, hogy ez az igaz Istenhez való megtéréssel kezdődik el, aki a Teremtő és Megváltó. 116
