Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
tartalma, az jóllakott, betelt az élettel, az már mindent tud az életről, nyugodtan meghalhat, mert tudja, hogy Jahve vele van. Az étel és ital tehát akkor jelentenek életet, ha azt az ember Jahve előtt, annál az asztalnál élvezi az ember, melyhez Izrael, mint a szövetség partnere hivatalos. Minden egyéb estben a táplálkozás csak a könnyek kenyere (Zsolt 80,6; Hós 9,4). Akinek van életereje, annak van lehetősége a ráirányuló elvárásoknak eleget tenni, kibontakozni, célt megvalósítani, a kiteljesedés útján maradni, vagy a beálló zavar után azt az utat folytatni. Erről beszélnek az élet szimbólumai, melyek a pozitív módon kvalifikált egzisztenciát határozzák meg: erő, szilárdság, biztonság, egészség, áldás, öröm, szabad ítás. szerencse. A rrn a pozitív módon kvalifikált élet fogalma: életben lenni, életben maradni, élni fizikai értelemben, egészségben virágzó módon minden tekintetben. Intenzív, kauzatív értelemben: az élet biztosítása, megőrzése, helyreállítása a kvalifikált életnek. Az élet lényegét tekintve, a fizikai élet áll előtérben, (Zsolt 23,6) fizikailag való élet nélkül illuzórikus az élet. Az egészség, áldás, szerencse, erő, biztonság, szilárdság, öröm, erő, szabadí- tás elválaszthatatlan az élet fogalmától, s a pozitív kvalifikáltság hozzátartozik a rrn eredeti jelenlétéhez és ezek a jelentések: szerencse stb. egyszer jobban, máskor kevésbé lépnek előtérbe és ezek az üdvjavak az izráeli ember számára egy körön belül maradnak, mint egy valóság megjelenési formái, mely valóság az élet. Szerencsés jó napok, a jó, áldás, szabadítás, tehát az élet szinonimái (Deut 30,15; Zsolt 34,13; 37,11; 133,3). A fogalmak összetartozása olyan szoros, hogy ahol az egyik előfordul, ott a szinonima egyben a többit is jelenti. Végül az élet lényegére utaló két legfontosabb fogalom a fény és a víz, melyek az élet szimbólumai. Hogy fény nélkül nincs élet, a teremtés- történet leszögezi azzal, hogy először beszél mindenek előtt a világosság teremtéséről. A világosság az első Isten által teremtett jó, mely megfelel a teremtés céljának. A fénynek a teremtettségben elismert helyénél fogva kifejezésre jut fontossága. A fény a jó foglalata a nem jóval szemben, a kozmoszé a káosszal szemben, az életé a halállal szemben (Jób 3,20; 18,5kk; 38,15; Zsolt 56,14; Péld 13,9). Ezért lehet az élet szinonimája a világosság (Ezs 9,1; Zsolt 97,11; 112,4). Mint az élethez, ugyanígy a világosság szimbolikus használatához is társulnak minősített gondolatok. Kevés kivétellel az élet szinonimái a fény szinonimái is. így találjuk a világosságot a szerencse értelmében (Ám 5,18-20), az üdvösség szabadítás értelmében (Ézs 59,9), gyógyítás egészség értelmében (Ezs 58,8) és reménység ígéret értelmében (Mik 7,8kk; Ezs 60,1 kk). Világosságot látni azt jelenti: élni. Ezért az Istentől jövő élet az emberek világossága az Újszövetségben (Ján 1,4); vagy a világ világossága (Ján 8,12). Valakinek az arcát megvilágosítani azt jelenti: életerejét helyreállítani. (Zsolt 13,4). 7
