Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus

6. néhány sorban érintjük, milyen ismételten felújuló belső szembefordulást váltott ki a nyugati egyháztestben a Cyprianus féle egyházszervezettől való elszakadás. Csupán nevek és irányzatok megjelölésével foglaljuk össze a tiltakozások sorát: Hincmar, Gerbert, Dupin, Pascal, Dölinger, gallikánizmus, jansenismus és ókatolicizmus. A latin keresztyénség történetét Cyprianus egyházszervezeti rendszerének állandó szemmeltartásával érthetjük csak meg.6

V. Jelentősége

Ha summázni akarjuk Cyprianus jelentőségét mai keresztyénsé- günkre nézve, időszerűségét az Isten és az anyaszentegyház iránti szere- tetében az egységének meg nem lankadó munkálásában látjuk. Az Ige frissen buzgó, élő vizéből merített és ezért közvetlenül hat ránk ma is munkássága.

Munkáinak sorravételekor láttuk, hogy Cyprianus az egész gyülekezeti életet sokfelé szétágazó kérdéseivel együtt látja. Tanulunk tőle, mint igehirdetőtől a Szentírás üzenetének keresésében, az egyszerű, finom és határozott előadásmódban. Tanulunk tőle a sákramentumokért, a gyülekezeti rendért és az egyház egységéért érzett felelősségében. Tanulunk tőle az imádság elmélyülésében és a diakónia személyválogatás nélküli gyakorlásában. Az Izráel-kérdésben látjuk az Igében általa is megtalált utat. Szembetűnik fáradhatatlansága a tanításban. Megragad bennünket az élet és békesség megbecsülése, lelkipásztortársai és a gyülekezet tagjai iránti pásztori hűsége, mindenekfelett pedig az egyház eljövendő Urába vetett izzó hite. Mindezek az evangéliumi protestantizmus számára kívánatosak, mert a Szentiéleknek nemzedékeket összefogó munkálkodásáról tanúskodnak.

Cyprianus az ökumenitás első teológusa.

Örökségének felelevenítése a római egyházban hatalmas megújuláshoz vezetne, és az ökumenikus közeledés és eszmecsere lehetőségeire sokatígérő közös kincs.

Az egyetemes anyaszentegyház mai nemzedéke akkor emlékezik háládatosan Ura előtt a karthágói egyházatyára, ha következetesen vallja vele együtt: "Békességünk és testvéri egyetértésünk és az Atya, Fiú és Szentlélek egységében egyesült nép a legkevesebb áldozat Isten előtt." /De orat. 23./

6 A Cleveland Coxe, The Ante-Nicene Fathers V. 264 p.

109