Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus
szerint a püspökök minden funkciójukat mint presbitertársak végezték. /A püspök terminus ebben az időben még a gyülekezet lelkipásztorát jelenti/. - A feudális eszmék ennek az eredeti katolicitásnak a szervezeti rendszerére telepedtek rá és azt teljesen deformálták. 1. Ecclesia in episcopo. Ezt a cyprianusi tanítást helyesnek nyilvánította a niceai zsinat. Az episcopatus ugyanilyen formában találjuk meg Ignatius teológiájában is a pápaság minden csírája nélkül. Ezt az alaptételt nyugaton a pontifex maximus személyének fellépése lerombolta és a latin egyházak területén az ecclesia in papa merőben új tételével helyettesítette. Ezzel az új tétellel Cyprianus egyházszervezete szöges ellentétben áll. 2. Cyprianus a korai kánonok és egyházszervezet kifejtője, mégpedig azzal a "szabadsággal", amely mindenütt jelen van, "ahol az Úrnak Lelke" munkálkodik. A rend és fegyelem fenntartásáért harcol, de távol áll tőle, hogy az egyházi despotizmus patrónusa legyen. Cyprianus sokkal inkább a presbiteri és laikus együttműködés védelmezője, amikor a püspöki egyházkormányzat tartalmát kifejti. írásaiban az egyházatyák élén jár abban, hogy a legvilágosabban és a leghatározottabban érvényesíti koncepciójában a Krisztus testének organikus egészét, amelyben minden tagnak megvan a maga megbecsült funkciója Ef. 4:15 és 1 Kor 12:12-30 szellemében. A gyülekezeti kormányzás és a reprezentatív kormányzás, a törvényes egyházi hatalom és a laos helye, a keresztyén plebs szervezete a páli antilémseis /1 Kor 12:28/ vonatkozásban, a zsinatok fejlődése, omni plebe adstante, - mindez beletartozik a Cyprianus által megrajzolt egyházszervezetbe. 3. A keleti egyházak általában megtartották az ignatiusi egyházszervezeti felfogást, amelynek nyugati területen Cyprianus volt a hirdetője. A IX század szörnyű szakadásai elmozdították a latin egyházakat a niceai egyházszervezet alapjáról s innen kezdve egyre inkább a dekretálisokra támaszkodtak. így Cyprianus tételei semmibe vétettek és az egység princípiumát is mellőzték. Ez a folyamat a primitív episcopatustól való elfordulást, a presbiteri tisztség megvetését és a laikus elemek teljes visz- szaszorítását hozta magával. így is fogalmazhatjuk röviden: ez a zsinati egyházalkotmány és az alkotmányos szabadság felszámolása. Nemcsak egyházszervezeti, kormányzati következményeiben, hanem a laikus elem kegyességének eltorzulásában a nyugati egyháztest fokozódó méreteket öltve szakadt el a Szentírástól.5 4. Az alkotmányos primátust, amelyet Cyprianus oly erősen aláhúzott, már a pápaság kifejlődése előtt lerombolta a dekretálizmus. Nagy 5 A laikus-kérdés történeti vizsgálata és az egyházban rábízott feladat széles körben foglalkoztatja a teológusokat a misszió mivoltának teljeseb megértése céljából, és a kegyességi típusok kialakulásának megvilágítására. H. Kraemer. 1958. a Hulsean Lectures keretében. Yves Congar: Church. A Study for a Theology of the Laity. London, 1957. Hans Ruedi Weber hivatkozása a Laity 1958. /5/ számában. 107
