Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Barcza József: A reformáció emléknapja és Tisza István

Ami Tisza István jelzett ökumcnicitását illeti, ismét ö szólaljon meg. Tömör önjellemzését idézem: ,, Teljes önérzettel és büszkeséggel bevallom - mondta 1892-ben egy római katolikus plébánosnak - hogy én vallásomnak mindenkor buzgó, odaadó hive voltam és éppen ezért tisztelettel viseltetem minden más ember vallásos meggyőződése iránt, különösen pedig tisztelem a katolikus vallást és egyházat, amelynek a történelem bizonysága szerint oly nagy és elvitathatatlan érdemei vannak magyar hazánk iránt. Azonban nyíltan ki kell mondanom, hogy a magyar államra nézve legnagyobb csapásnak tartanám, ha valamelyik hitfe/ekezet szolgálatába lépne 111

Tizennyolc évvel később pedig, amikor egy, a vegyes házasságot protestánsokra nézve sértően kezelő pápai cnciklika miatt hazánkban lelbohdúllak a kedélyek és igen feszültté vált a felekezetközi helyzet, igyekezett teljes tekintélyével csillapítólag hatni: „az igazi keresztyén szellem védhet meg bennünket a felekezeti türelmetlenségnek újult erővel kitörő veszélyeitől... A mi küzdelmünknek, a mi ellenállásunknak nem szabad felekezeti alapra helyezkednie. Nekünk nem szabad hasonló felekezeti elfogultságra ragadtatnunk magunkat... én nem vagytok ellensége a római katolikus egyháznak, ellenkezőleg. én a római katolikus egyházban egy nemes szövetségest szeretnék látni, aki a maga híveinek köreiben a saját igazságai és saját elvei alapján, de analóg munkát végez azzal, amit nekünk kell végeznünk: a valláserkölcsi gondozásnak, a hívek lelki békéje, erkölcsi tisztasága megóvásának nemes munkáját1

Megismétlem Ravasz Lászlót: „Hitét a reformátorok gyújtották fel. látni Bethlen Gábor tanította.” Hozzátéve: az a Bethlen Gábor, akinek udvari prédikátora, előzőleg a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Milotai Nyilas István - fejedelmének ajánlott könyvében - írta: „Két égő fáklyácskák vannak a bölcsek Ítéletek szerint, melyek az embert mind az Istennek tiszteletire. s mind hazájának oltalmazására felrobbantják. Eg\>ik az kegyesség. Másik az szeretet. Isten áldotta boldog ember az. akiben az ő Istenhez való kegyességének és Hazájához való szeretednek fáklyái lobognak.'''2 Csupán felvillantás-szerűen: Tisza Istvánt is gyakran foglalkoztatta a hit, egyház és a hazaszeretet összefüggése. Néhány kapcsolódó szemelvény tőle: ..Egyházunk a nemzeti léttel és a magyar szabadsággal egybe forrt'''' a reformáció óta. ..A magyar protestantizmus a maga ügyét a nemzeti üggyel, a nemzeti szabadság és függetlenség ügyével már kezdetben elválhalatlanul össze tudta kapcsolniT10 11 12 13 14 15 Következésként: ..Isten mentsen attól, hogy valaha elhomályosuljon lelkűnkben az a tudat, hogy a magyar protestáns egyháznak nemcsak a múltban volt politikai nemzeti missziója, hanem ezen magasztos hivatása megvan a jelenben is.”'* Azt tekintette „igaz kálvinista magyar"-nak. aki

Lb ároAna lahi „rtizeIt'll

10 Sárospataki Lapok 1892. 251.

11 Tisza István a Borromeus-enciklikáról. In: PEIL 1910. 625.

12 Milotai Nyilas István: Speculus Trinitatis. Debrecen, 1622. a2-a3.

13 Tisza István: Gondnoki székfoglaló. I.m. 4.

14 DPL 1908. 802.

15 PEIL 1907. 292.

119