Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete
Jíoruáí/j SBarna ták reánk. Egy nevet hallottam ekkor gyakran emlegetni: Márkus István szociológus nevét, akivel kb. 10 év múlva, börtönéveinek kitöltése után Igriciben ismerkedtem meg. Heteit nálunk a faluban, magnófelvételeket készítettünk. Megajándékozott Kifelé a feudalizmusból c. könyvével és megállapítottuk, hogy nekünk már 56-ban kellett vagy lehetett volna találkozni. Szerencsére nem úgy történt, mert akkor az ő „ bűnéből 57-58-ban többet írtak volna rovásomra. Ott tartunk tehát, hogy van egy teológus, aki jár az iskolába, de az isteni kegyelem számos jele ellenére sem tud még azonosulni elhivatá- sával. Budapest romjain áthaladva, teológus társainak: Herczegh Lajosnak és Magócsi Istvánnak halála, Arányi György, Bárczay Gyula, Szűcs Zoltán sebesülése és a már említett Tatay Zoltán, a gyermekkori barát elvesztése felveti azt a komoly kérdést, hogy „ sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete . Ezért fel sem merül a disszidálás gondolata, bár többen útra kelnek a Teológiáról is a Bécsbe induló alkalmi busz- szal. Aki már megtette a magáét, s ezért a bukás után menekülnie kell, menjen. Aki még nem tett semmit, annak maradnia kell. Két gondolat vezetett ebben. Nem akartam szüleimnek újabb csalódást okozni, hiszen az egyetlen gyermek eltűnése mindig kiváltja a legmélyebb meg- szomorodást. A másik gondolat pedig az volt, hogy Rákosi kemény vonala már soha nem térhet vissza. Az új hatalom szerveződésének egyik sajátossága volt a folyamatos balratolódás. Kádár János rádió-beszéde kezdettől fogva sejttette, hogy a rend helyreállítása címén kemény megtorlások következnek és az ideológiai ingamozgás lassuló tendenciája végül is az ellenforradalom- minősítésnél fog megállapodni. Ezért a Márciusban Újrakezdők csoportja is hallatta hangját és a visszarendeződés kiábrándító jelenségei között „ az ellenforradalmi bandák garázdálkodása • címén már olyan fantomot kezdtek üldözni, ami igazolni látszott külföld felé a segítségül hívott szovjet csapatok jelenlétét. Ezt az álnok módon kitervelt politikai gyalázatot, a hazaárulásnak ezt az arcpirító botrányát, a hazugság diadalát ép érzékű embernek nagyon nehéz volt elviselni. Mártírjaink vére úgy hatott, hogy nem engedett nyugodni. Volt egy baráti társaságunk Budapesten, nagyrészt korábbi pataki diákokból, akik Pap Béláék Kőfaragó utcai lakásában gyűltek össze vasárnap délutánonként. Itt láttam utoljára a tragikus sorsú volt karcagi lelkipásztort, akit kiengedtek a börtönből, majd nyomtalanul eltűnt. Társaságunk vendéglátója az ő fia, ifj. Pap Béla volt. Gyakran megjelentek itt a pataki vonzáskör legkülönbözőbb fiataljai: Balázs-Piry László, Lázár István, Schulek Mátyás, Csávás Imre, Asbódi Erzsébet (később Szűcs Jenő történész felesége) Farkas Elemér és húga Zsuzsa, BalázsPiry Er120
