Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Barcza József: A Református Egyház szerepe a forradalomban különös tekintettel Ravasz László ny. püspök jelentőségére
szembeállítja Krisztus népét vezetőivel, megnyeri az egyház vezetőségét a maga szövetségesének s vele bontatja le az egyház történelmi épületét — írta Ravasz László 1956. nyarán. Minden vonalon megindult a helvét irányú reformáció örökségének, a nemzet életére gyakorolt közismert progresszív hatásainak felszámolása is. „Az egyházat puszta kultuszközösséggé zsugorították, amely csak a templomokban élhet, mint egy életfogytiglani szobafogságra ítélt rab. Örvendetes viszont, hogy _ szintén őt idézve — „ 1955 nyarán a lel- készi konferenciákon megindult, 1956 tavaszára megerősödött és nyilvános állásfoglalássá vált egyházi közéletünkben az a tisztulási folyamat, amely az egyházi szolgálat, főképpen az igazgatás hibáit kívánta orvosolni. Abban az időben számos egyénileg, vagy közösségileg készített beadvány és deklaráció született. Egybehangzó kívánalmuk szerint az egyház legyen valóban egyház, velejáróival együtt tegyen eleget sajátos missziói 'küldetésének. Az evangélium szerint reformált egyház legitim forrásaiból adjon feleletet híveinek valós kérdéseire, ahelyett, hogy a palást mezében ideológiai szócsőként, szemfényvesztő, túlbuzgó eszközként használhassák. Ismételten nyomaték esett bennük az államhatalomnak való köteles engedelmességre, mindaddig, amíg ez Isten törvényével nem ellenkezik. Eközben hangsúlyt kapott az egyház rendeltetésszerűen kapott, mellőzött, mégis félremagyarázott prófétai tisztének felelősség tudata is, másfelől a „ szabad egyház a szabad államban naiv hiedelmében az állammal 1948. október 7-én kötött „Egyezmény betűinek és szellemének betartása, ill. betartatásának problémakomplexuma is. Tömören a fentiek jellemzik a magyarországi református egyház felelősséget érző és öntudatos tagjainak közvéleményét, akik tájékozottak voltak a napi politikai élet eseményei felől 1956. októberében is. II. Október 23-án a Ráday Kollégium portáján 13 órakor gyülekeztek a teológiai hallgatók, hogy testületileg vegyenek részt a békésnek induló felvonuláson. Pap László dékán figyelmeztette őket: „ Ne felejtsétek, 1 Cd fRefonnátus fjyyfiáz szerepe a fori'acfaíom6an 1 Memorandum a református egyház helyzetéről 1956. Nyarán. Jegyzetekkel ellátott szövege in: Válogatott írások 1945-1968. Vál., szerk. Bárczay Gyula. Bern, 1988. 269-273., majd Confessio 1989. 3. sz. 100-103. Leányfalun 1957. február 15-én kelt levele a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárában Kt. D. 14.596. Confessio 1989. 2. sz. 118-121. A kérdés irodalmához Pap László: Tíz év és ami utána következett. 1945-1955. Szerk. Bárczay Gyula. Bern - Budapest, 1992. 193- 195., az 50. Jegyzetpontban. 93
