Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás
CProf % M OBaáer egyszerűen csak kötelességét teljesíti a szövetségben élő .. szakrális közösség egységének védelmében. Buliinger véleménye az egyházfegyelemről és az egyházi és polgári kormányzat kapcsolatáról egyáltalán nem változott az alatt a három és fél esztendő alatt, amit a zürichi egyház vezetésében eltöltött. Valószínűtlen is, hogy egy olyan ember, mint Buliinger, akinek egyértelműen kidolgozott koncepciója van a szövetségben élő szakrális keresztyén társadalomról, elfogadna az általa vélt igazságtól valamilyen elhajlást. Sőt, lehetetlen volt az is, hogy bármelyik tekintélyes reformátor türelmes legyen. Végül mindnyájan egyetértettek abban, hogy az anabaptisták olyan elidegenedettek, akik veszélyeztetik a keresztyén közösséget és az isteni igazságot, s ezért a keresztyén elöljáróságnak igen komolyan foglalkoznia kell velük. Egyikük sem, még Capito sem akarta elismerni, hogy az anabaptisták részesei az igazság legalább egy részének. Még túlságosan középkori volt a keresztyén társadalomról vallott nézetük. Más kérdés volt a keresztyén egyházfegyelemről folytatott nagy hatású vita. A polgári, elöljárósági bíróságtól elválasztott egyházi bíróság koncepciójának első védelmezője Oecolampadius volt, később Jud. Magában foglalta ez egy olyan társadalom elgondolásának szikráját, amelyben az egyház és állam el van választva egymástól. Olyan társadalom ez, ahol az egyház önrendelkező, önkormányzata van, és maga gyakorolja az egyházfegyelmet; ebben a társadalomban nem mindenki lenne egyháztag. Amikor ez a koncepció még teljesebbé vált, főleg Kálvin, Béza és az angol puritánok kidolgozásában, benne volt a türelemnek a magja is. Azonban az egyházfegyelem, az egyház és az állam elválasztása, a türelem a másként gondolkodókkal szemben, még nem volt életképes az 1530-as évek közepén. 1536 a református egyházak egysége megerősödésének az éve volt. Januárban a legtöbb egyház képviselője, közöttük Buliinger és Jud Zürichből, Bucer és Capito Stassburgból összegyülekeztek Baselben, hogy megszerkesszenek egy közös hitvallást. A küldöttségek február 4- én fogadták el az Első Helvét Hitvallást. Buliinger az egyik jelentős szerzője volt a hitvallásnak, Jud készítette a német fordítást. Az úrvacsorái rész kétségtelenül Bucer és Capito hatását viseli magán és, legalábbis a latin kiadásban, több lutheránus íze van, mint elvárni lehetne. Az anabaptistákról szóló rész világosan megmutatta, hogy a reformátusok egyességre jutottak ebben a kérdésben: az elöljáróságnak kötelessége megfékezni őket és megbüntetni minden istenkáromlót, hogy ez által megvédje az egyházat és az igaz vallást. Semmi jele nincs a hitvallásban annak, hogy az egyházfegyelem gyakorlásának dolgában nézetkülönbségek lettek volna. 90
