Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás
Ggyfiáz, áííam és rajongás és a radikálisoknak. Ebben az időben, talán 1533 októberében, írta Buliinger „ De testamento c. művét Isten egy és örök szövetségéről. Október elején Buliinger meglátogatta barátját Ambrosius Blarert Constanceban. Kétségtelenül megbeszélték Schwenckfeld és Jud ügyét, valamint a Reformált egyházak főbb problémáját, a tévelygést. Miután Buliinger visszatért Zürichbe Blarer írt neki október 30-án: Kérlek téged Buliingerem, hogy küldd el, amit a múltkor ígértél az egyetlen testamentum vagy egy szövetségre vonatkozólag . December 2-án nyugtázta a kézirat átvételét. Ügy tűnik tehát, hogy Buliinger a De testamentot a Blarerrel való beszélgetés eredményeként írta, közvetlenül visszatérése után 1533. október közepén. A De testamento a polémia terméke; Schwenckfeld tanításával szemben íródott. A De testamento publikálása után Buliinger írt Joachim Vadiannak Sankt Gallenba, hogy elkészült a könyve „ sok tévelygéssel szemben, amely manapság felütötte a fejét. Buliinger a De testamentoban egy fejezetet szentelt a „ polgári törvények tárgyalásának, melyben úgy érvel, hogy az elöljáróság kötelessége a szeretet szövetsége feltételinek az érvényre juttatása minden külső dologban, beleértve a vallás ügyét is. Mintegy aláhúzandó, hogy ezek a dolgok mennyire kitöltötték gondolatait ebben az időben, 1534 elején Buliinger készített egy vázlatot az elöljáróság kötelességéről az egyházban, melyben egyértelműen ösz- szekapcsolja a szövetséget a magisztrátusnak a vallás dolgai fölötti felügyeletével. E rövid feljegyzésnek ezt a címet adta: „Az elöljáróság kötelessége a Krisztus egyházában, hogy hűségesen védelmezze azt a tévelygők lázadásával és a zsarnokok támadásával szemben . Hat pontból áll: 1. Egy Istene, egy testamentuma és egy lelke van mind a régi, mind az új népnek. 2. Következésképp a vallása, hite és az egyháza az ősöknek és nekünk ugyanaz, néhány dolgot leszámítva, amelyek emberi vélekedésekhez és korokhoz kötődnek. 3. Továbbá, minthogy az ősi egyházban volt elöljáróság, logikusan következik, hogy nem szűnt meg a miénkben sem. 4. Kötelessége megfékezni az istenkáromlást, kitiltani a tévelygőket az egyházból és vigyázni a fegyelemre. 5. Ugyancsak kötelessége, hogy védelmezze az evangéliumi igazságot, annak híveit, fegyverrel is, ha szükséges, az istentelenekkel szemben. 6. Ha az elöljáróság elhanyagolja a kötelességeit, s csak polgári igazságszolgáltatással és hasonlókkal foglalkozik, akkor a kegyességben tökéletlen. 87
