Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Benke György: A kisgyermekek keresztyén szellemű nevelése
Ne gondoljuk, hogy mindez csak volt. Vajon ma, templomainkban mi a helyzet? Ha kisgyermek is van ott, és természete szerint megszólal, belebeszél a liturgiába, lepisszegik, kivitetik és kiviszik, mert megzavarja az istentiszteletet, a felnőtteket. Sok helyen külön istentisztelet van számukra. De ez sem feltétlen jó: van olyan egyház, pl. a „ szigorú reformátusoké , akik szerint szülőknek és kiskorú gyermekeiknek együtt a helyük az istentiszteleten. De családi-társadalmi együttléteken is a múltban nem volt helyük a gyermekeknek; emlékszem gyermekkoromból: be se mehetett a gyermek, ha olyan vendég jött, aki nem közvetlen családtag volt; vagy ha jelen volt, nem szólhatott bele a beszélgetésbe. „ Gyereknek hallgass a neve ~ még hallottam ezt a regulát. A jelenben pedig megoldja a kérdést az, hogy eleve ott sincs a gyermek a családi közösségben vagy olyan társadalmi együttlétekben, ahol a felnőttek vannak jelen. Egyáltalán a gyermeket, mint olyat, mint gyermeket, csak a 19. században „fedezték fel , ill. kezdték megismerni és kezelni, értékelni. Addig csak „ mini felnőtteknek nézték őket. Régi festők a gyermekeket ugyanolyan ruhában ábrázolták, mint a felnőtteket. Egyes népviseletekben nincs is külön gyermekruha, csak egyféle van, és az csak méretben különbözik, aszerint, hogy gyermek hordja vagy felnőtt. A gyermek e szerint a szemlélet szerint összezsugorított felnőtt . Az orthodox egyház ikonjain a gyermek Jézus ugyanolyan, mint Szt. József csak kicsike és nincs rajta ruha és nincs szakálla. De ugyanolyan a nézése, testtartása. A szülők igyekeznek mindmáig minél hamarabb felnőtté nevelni gyermekeiket; azt kívánják tőlük, hogy minél hamarabb alkalmazkodjanak a felnőttek világához, gondolkodásához. Pedig milyen nehéz ez nekik, hisz ők még soha nem voltak felnőttek! Ok gyermekek! Forduljunk vissza az evangéliumi történethez: Jézus nem azért engedte magához a gyermekeket, mert majd ők is felnőttekké lesznek, hanem azért szerette őket, mert gyermekek, és mint gyermekeket áldotta meg őket. Sőt azt mondta: „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek — azaz: aki maga is nem lesz gyermekké -, semmiképpen nem megy be abba . Abban a családban van jó hangulat, és ott jó gyermeknek lenni, ahol a szülőknek maguknak is sikerül gyermekké lenniük. Nemcsak a gyermeknek öröm ez, ha ez sikerül, hanem maguknak a felnőtteknek is! (vö. Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz). Itt vagyunk témánk közepén: mikor, milyen korban kezdődhet a keresztyén nevelés? Nem lehet élég korán kezdeni. Vagy pozitíve fogalmazva: már gyermek, már csecsemő korban kell kezdeni. Sőt általánosságban is mondhatjuk a nevelésről, a gyermeknevelésről: a gyerCÄ Áiscjijerme£eft keresztyén szeífemü neuefése 73
