Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?
TJan-e Olsten számár-a íieítj.. ? Fichte és Isten folyamatos elmosódása Mivel Fichte nem akart Istenről mint személyesről beszélni, ezért azt írta, hogy az „élő és cselekvő morális rend, maga Isten. Nincs szükségünk más istenre, és nem is tudunk semmilyen másikat elképzelni . Ez nyilvános ateizmus vitába keverte őt, és ezért 1799-ben el kellett hagynia jénai katedráját. 1805-ben Erlangenbe ment, azután pedig 1810-ben, Berlin új egyetemére. Dooyeweerd szerint keresztyén nézőpontból meg kell jegyeznünk ennél a pontnál, hogy a filozófia megtagadja Isten szuverén teremtő akaratának kozmikus szerkezetét. így az emberi ego válik minden valóság és megértés teremtőjévé. Fichtétől kezdve a modern filozófia egy fausti hatalomvágy felé tolódik el. Az emberiség az, ami rendet teremt egy összezavart világban a kreatív gondolkodás és titáni küzdelem eszközeivel. Fjchte radikálisan humanista az emberi faj lehetőségeinek magasztalásában. Az Én (emberi megértés és cselekedet) fejlődésének következtében minden folyamatosan fejlődni fog. „Az ember rendet teremt a zavarodottságban és célt az általános pusztulásban... Ez az ember, amikor csupán megfigyelő intelligenciának tekintjük; és mi nem lenne az ember, amikor úgy gondolunk rá, mint gyakorlatian aktív hatalomra!" Helyesen állítja Dooyeweerd, hogy a Kant és Fichte közötti különbség az autonómiáról alkotott elképzeléseikben van - amely mind máig a nyugati gondolkodás egyik legjelentősebb témája maradt. Kant és a klasszikus filozófia számára az autos egyedül a nomos eszközeivel találja meg magát. Fichtével kezdve és nagyrészt a modern szubjektivista gondolkodás (amely a különféle romanticista, historicista, és egzisztencialista formákban található) számára a nomos az akarattól vagy az autos-ról alkotott nézettől függ. Fichte számára nincs értelme magánvaló dolgokról (Dinge an sich) beszélni, ui. amit mi világrendnek nevezünk, az valójában csak az én interpretációm. Ügy gondolom fontos látni, hogy az ész és érzés közötti választás kérdése valójában „antinómia : ellentmondás, vagy hamis dilemma. Az ilyen rossz döntések a valóság különféle aspektusai abszolutizálásának problémáján alapszanak. Keresztyén szempontból nézve tudjuk, hogy a teremtett valóság egyetlen aspektusa sem abszolút. Két módja 1 1 Dooyeweerd, A New Critique (vol.I), p.432. Fichte, W.W.I, p. 413:”Der Mensch wjrd Ordnung in das Gewühl, und einen Plan in die allgemeine Zerstörung hineinbringen ... Das ist der Mensch, wenn wir ihn bloss als beobachtende Intelligenz ansehen; was ist er erst, wenti wir ein als praktisch-thatiges Vermögen denken!" 63
