Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
„Amikor Mouszosz herceg visszatért, Khenephresz király irigységből meg akarta öletni, de Mouszosz Arábiába menekült. Raguéinál, annak az országnak az uralkodójánál élt, s végül feleségül vette Raguéi lányát.” (298) Rohl szerint Raguéi azonos lehet a 2Móz 2,18-ban említett Reguellel; a Reguel- Jetró-Hóbab nevekkel kapcsolatos vitában nem foglal állást. Nekem úgy tűnik, hogy az Artapanusnál szereplő ok, amikért Mózesnek menekülnie kellett a fáraó udvarából, illetve Egyiptomból, nyomosabb, mint az, amiről a 2Móz 2,11-15 beszél. A győztes hadvezérnek és társuralkodónak aligha kellett volna egy egyiptomi megöléséért menekülni. Mindazáltal a két tudósítás nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Az egyiptomi megölése jó ürügy volt a fáraónak arra, hogy Mózest megölesse. „Khenephresz halála után Mouszosz visszatért Egyiptomba, és szembefordult az új fáraóval.” (299) Ez a fáraó volt az, aki megkeményítette szívét és nem akarta elengedni az izraelieket. Azonosítása Manethón egyes kijelentései alapján lehetséges, de erről majd később lesz szó. „Egyiptomot egy sereg csapás érte, végül viharos jégesők és földrengések voltak. Ezek után kivezette Mouszosz az izraelieket Egyiptomból.” (299) Ehhez a tudósításhoz Rohl a következő megjegyzést fűzi: „Ha ismeretes, hogy az izraeliek többsége mely nagyobb városokban élt, akkor világos lesz az egyiptomi csapások teljes mértéke, nevezetsen az áldozatok tömegsírjai révén. Artapanus arról tudósít, hogy Jahve, Mózes Istene, utolsó csapásként jégesőt és földrengést küldött. Az Ótestamentum kifejezetten nem említi a földrengést, de nincs is ellentétben az egyébkénti értelmezéssel.” (301) A következőkben majd erről is lesz szó. (Ahhoz, hogy a Biblia hogyan rajzolja meg Mózes alakját, lásd: Dr. Nagy Antal Mihály: Mózes. Keresztyén Bibliai Lexikon, II. 1995. 230-233.) Avarisz Az exodus régészeti nyomait keresve - mint érintettük - szükséges tisztázni, hogy zömmel hol éltek az izraeliek Egyiptomban. Az utóbbi években a Nílus keleti deltájában végzett ásatások „megerősítik, hogy Pi-Ramessze, a 19. és 20. dinasztia fővárosa Khatana/Kantír vidékén, Fakusz város közelében volt. Az osztrák régészek pedig, akik a hatvanas évektől intenzíven dolgoznak ebben a régióban, kimutatták, hogy az ásatási terület déli szektora a még régebbi várost, Avariszt rejti magában. Centruma a mai kis falu: Teli el-Daba.” Amikor az osztrák régészek, Manfred Bietak professzor vezetésével 1966-ban elkezdték az ásatásokat, „nem sejtették, hogy nem csak Pi-Ramessze várost találják meg, hanem a még régebbi várost, Avariszt is - s ezzel az izraeliek egyiptomi tartózkodásának régészeti bizonyítékait is.” (315) Bietak hamar felismerte, hogy Avariszt már századokkal korábban megalapították azelőtt, hogy a 19. dinasztia fáraói Pi-Ramesszét megépítették. (316) Avariszt számos homokdombra építették, keleten és délen mocsár, északon a folyó határolta. Az áradások idején a dombok kis szigetekként álltak ki a vízből. A házakhoz csatlakoztak a sírok, amik földalatti üregek voltak. „Bietak csodálkozva fedezte fel, hogy a sírokba helyezett dolgok a legtöbb
