Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
Dr. Nagy Antal Mihály TÖRTÉNELEM ÉS KRONOLÓGIA (3) Az exodus CJoggal mondható, hogy Izraelnek, mint népnek a története az exodussal -S kezdődik. Az Ószövetség első könyvei (2Móz - 5Móz) részletesen tudósítanak ezekről a kezdeti eseményekről. Már érintettük, hogy a Biblia vonatkozó tudósításait hosszú ideje - általában - nem tekintik hitelesnek. A wellhauseni értelemben vett „tudományos körökben” ma is uralkodó nézet, hogy Izráel ősei nem voltak úgy Egyiptomban, ahogyan erről a Biblia beszél, az exodusról, pusztai vándorlásról és a honfoglalásról szóló elbeszélések nem felelnek meg a történeti igazságnak. Vannak, akik Mózes történetiségét is kétségbe vonják. Ennek a helyzetnek a kialakulásáért csak részben felelős a téves kronológia, aminek következtében Izráel korai történetének a dokumentumait nem a megfelelő ásatási rétegekben keresték. Egy másik, még nyomosabb tényező a theológia szekularizálódása. Ez régi és hosszú folyamat. Egyre megfoghatóbban az újkori gondolkodással jelentkezett, a felvilágosodással, racionalizmussal és liberalizmussal folytatódott, s az un. „modem theológiában” csúcsosodik ki. A theológia szekularizálódása azért veszélyes, mert nyiltan nem tagadja Istent, Isten létezését - a modern theológia már ezt is megteszi -, azonban apránként megfosztja Istent mindattól, amiben istensége megmutatkozik, amit így jelentett ki: „Isten vagyok én, nem ember” (Hós 11,9; vő. 4Móz 23,19; Zsolt 72,18; 98,1; Ézs 42,8-12; stb ). A theológia szekularizálódása Izráel történetének szemlélésében, értelmezésében és megrajzolásában is keserű, mérges gyümölcsöket termett. Izráel történetének „csodás elemei” történetietleneknek minősültek, vagyis Istennek mindazok a hatalmas tettei, amelyekben megmutatta istenségét: hatalmát, dicsőségét. így alakult ki az a helyzet, hogy Izráel történetéről két kép van előttünk: az egyik az, amit a Biblia, a másik pedig amit a tudomány tár elénk. A kettő között kibékíthetet- lennek tűnő ellentét van. Ez az ellentét azonban csak látszólagos. A theológia szekularizálódása következtében általában fel sem vetődött a gondolat, hogy a bibliai tudósításnak is lehet igaza, s ebben az irányban nem tartották szükségesnek a további kutatást. A theológia szekularizálódása következtében elveszett az az igazság - amit az utóbbi időben többen látnak és hangsúlyoznak: Izráel története Isten története népével. Isten jelen van népe életében, történetében, úgy, hogy hatalmas dolgokat cselekszik. Isten jelenléte és cselekvése nem fér bele a profán történetszemlélet és történetírás kereteibe. Cyrus H. Gordon nevét már említettem. Most hadd idézzek néhány gondolatot a nagy tekintélynek örvendő Claus Westermanntól: Az exodusról és a pusztai vándorlásról szóló „beszámoló tartalmazza mindazokat az alapelemeket, amelyekből Izráel történelmi drámája felépül. Ennek az eseménysorozatnak a drámai jellegét a nép Istenhez fűződő viszonya adja meg. Ez az irat (a 2Móz 1-20.24.32-34-ről és a 4Móz 10-36-ról van szó; a Szerző megjegyzése) egy 86
