Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Heinrich Bullinger: Két értekezés (Ford.: Dr. Szőnyi György)

sőt sokkal nagyobb fájdalomnak az okozója az. Nézd a penzionáriust (zsoldosszerződtető), hogyan lép föl a maga selymes ruhájában az arany koronákkal tömött zsákjával, az asztal mellől, amely mindenféle külföldi étellel és borral van megrakva, a kamráiban drága dolgok vannak, s a városi elöljáróságban a legelső hely, nagy dicséret és tisztesség övezi a nép körében. Ha azonban áruló praktikáira gondol, hogy minden gazdagságát vérontáson nyerte, lehetetlen, hogy ne fogja el a gyász e véres lakoma láttán, minden vagyona és természet- ellenes öröme ellenére. Tekints a világ gazdagjára, amint a pénzes zacskó között ül és méri az aranyat, az érméket válogatja és a pénzhez tapad, mint a kutya a döglött macskához. S akkor egy háború hírét kiáltják el, s attól az órától olyan, mint akit tőr nélkül döftek le, összeesik mint a páva farka, amikor az a lábára néz.

Ezzel szemben álljon most előttünk egy buzgó hívő, aki dolgozik, szánt, kalapáccsal dolgozik, a bíróságon, vagy könyvei között és megemlékezik a végről. Bizony, ha most sok minden tennivalód és kevés időd van, akkor is ennek ellenére meg kell halnod. De gyászol vajon ezért? Nem, hanem sokkal inkább úgy szól: „Bizony arra rendeltél Uram, szegény teremtményed vagyok. Cselekedj velem tetszésed szerint. Tudom, hogy nincs itt maradandó helyem a jaj és szükség között, de azt is, hogy egy célt állítottál elém és ettől nem térhetek el. Ezzel vigasztalom maga, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus maga is meghalt és a halált legyőzte, s nekünk megszerezte az örökélet reménységét.” Ebben örvendezik a hívő, ebben van nyugalma, ez emeli föl ismét, hogy Istennel járjon és örömmel munkálkodjék. Ha megtámad a Sátán, bűnnel, kételkedéssel és kárhozattal, akkor Istenre nézel fel és menedéket találsz Krisztus keresztje alatt és örülsz, hogy nem követtél el olyan durva káromlásokat, s nem plántáltál magadba gonosz, nyugtalan lelkiismeretet, hogy félelem fogna el. Ha háború híre érkezik is a hívőhöz, így szól: „Uram, a tied vagyok. Cselekedj velem helyesen, amint öröktől fogva eltervezted. Te vagy kősziklám, menedékem, oltalmam, és benned bízva megyek keresztül a hadirenden. Ha úgy akarod, hogy meghaljak, vedd el a lelkemet.” Röviden, így a hívőtől semmilyen körülmény, semmilyen szerencsétlenség nem veheti el nyugalmát és békességét, bármilyen hallatlanul vagy kegyetlenül tör is reá, mert azt Jézus Krisztus által Istenben kapta meg; hamarabb elhagyja mindenét, amije egyáltalán van. Zsid. 11:33-35. Énekek Éneke 3:4; Zsid. 6:4-6.

Jézusnak ez a megismerése, s az embernek beléje vetett hite (Ján. 6:68; Ján. 4:14 szerint) megengedi, hogy éljen olyan dolgokkal, amelyben a világ megnyugvást és örömet keressen, de nem talál. A keresztyén ember nyugodtan és örömmel használja azokat (sorra veszi a keresztyén ember józan magatartását az egészség, a jólét, a tisztesség, a fogság, az élet és ital dolgában.)

Ha Isten jóléttel emlékezett meg valakiről, akkor az nem teszi föl a szívét arra, hanem hálaadással él, mint Ábrahám, Izsák, Jákob, Jób, minden útján Pál igéjére emlékezik I. Tim. 6:6 k. Ebből az okból következően egyedül a hívek tudják azt, hogy hol kell adakozni, és hol kell elfogadni, hol kell vetni és szórni és hol kell mértéktartóan korlátot szabni. Akik csak abban akarnak jó keresztyének lenni, hogy könnyelműek, semmit nem tartanak meg, semmiben

ároópa la ni U~tize tel*

83