Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Dienes Dénes: Liturgia Sacrae Coenae.
2),. 2) i eneS 2) énei: rj^iinrqia Macrae úot felelet nem véletlen, a személyes hitvallás kifejezésére szolgál. Milotai többes szám első szeméyű (hisszük) válaszokat ad. A Liturgia Sacrae Coenae nem egyedülálló ebben a vonatkozásban, Alvinczi Péter ágendájának feleletei is egyes szám első személyűek. „Ez után már az oldozat következik” - folytatja liturgiánk, azaz a felol- dozás, a bűnbocsánat hirdetése. A prédikátor mindezek után járult az úrasztalához, s tette, amit az útmutatás előírt: ,/ordétsa el a keszkenőt a kenyérről, borrul és a pohárt töltse meg, a feljárulandó híveket híja elő Ez tehát az első asztal. A lelkész még egyszer idézte a szereztetési igéket, amikor a „vette a kenyeret” szavakhoz ért felemelte az asztalról, s a „hálákat adván”-hoz jutva megszakította a Szentírás szavait és hálaadó imádságot mondott, majd folytatta a szereztetési igét, megtörte a kenyeret és azonnal osztogatta a körben álló híveknek. Természetesen a kenyér osztása tovább tartott, mint a vonatkozó igeszakasz elmondása, ezért a prédikátor intésekkel folytatta mondanivalóját: „Oda fel az égben emeljétek leikeiteket, holott az Úr Krisztust valljátok, hitetek ágazatiban, ülni Istennek jobbján Ugyanígy történt a bor kiosztása is. Az első asztalt pedig követte a hívek serege, igék és intések közepette vévén a szent jegyeket. Végül pedig a bezárás, hálaadás és az áldás. Hálaadó imádságot is többet ajánl a rendtartás. Feltűnt talán, hogy ez a liturgia nem tartalmazza az Úr imádságát, amit a puritánusok az istentiszteleteken nem gyakoroltak, a gépiessé válás veszélyét látva a kötelező mondásban. Látásuk szerint erre is vonatkozott, amikor „Krisztus maga is kárhoztatta a könyörgésekben ugyanazon dolognak haszontalanul való csácsogását”.26 Végül pedig olvassuk el a bezáró intésből azt, hogy mire való nékünk az Úrvacsora: „1. A hitnek a bűnbocsánat és az örök idvesség felől megerősítésére. 2. A keresztyén vallásnak és igaz poenitentia tartásnak bizonyságára. 3. Az egymáshoz való igaz keresztyéni szent szerétéiről s egyességről való vallástételre, hogy amiképpen a kenyér és a bor, melyekből öttünk és ittunk, sok búza-, sok szőlőszemekből áll, de már egymással egyesültének, hogy mindazok egy kenyér és egy bor, így nékünk is sok híveknek hit és atyafisá- gos szeretet által úgy öszve kell forradnunk, hogy mi mindnyájan egy test egy lélek legyünk, mint az apostol int (I.Kor 10,17). Melyre a jó Isten Szent Lelke által segéljen bennünket”. Nyilván azért fejtették ki ezt a legutóbbi pontot ilyen részletesen, mert különösen is időszerű volt a sokféle meghasonlás miatt. Meglehet azonban, hogy ránk, kései tiszáninneni, (hogy ne is mondjuk: magyarországi református) utódaikra is gondoltak. V. A Liturgia Sacrae Coenae az első olyan rendtartás, amelyet valamely zsinat általánosan bevezetett egy egyházvidéken. Ez Tiszáninnen az úrvacsorái szertartásban bizonyos egységet teremtett. Az ellenreformációs évtizedekben 26 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak...i.m. 289. 74
