Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Dienes Dénes: Liturgia Sacrae Coenae.
írás szerént sem szabad lön az úrvacsorájával élnünk az elmúlt Húsvét napján, noha mi az előtt is megmondottuk s izentük, ha úgy fogja osztani, fel nem vesszük, a minthogy elvárván s nézvén mindenképen az communionak szolgáltatását, az hozzá való járulás idején mi csak ki is jöttünk onnét szívünknek nem kicsiny fájdalmával”.15 Ez az esemény egyébként a fejedelemasszony mélységes hívő alázatát is elénk tárja. A korabeli viszonyok között, ha él hatalmával, Veréczi Feme pataki napjai meg lettek volna számlálva. Bizonyára a pataki feszült viszonyok is eredményezték, hogy az itteni két puritánus lelkészt az egyházmegyei zsinat hamarosan felfüggesztette állásából.16 Ugyanakkor a zempléni egyházmegye vezetése hivatalos óvást emelt az újításokkal szemben, amit benyújtott a vármegyéhez.17 Az özvegy fejedelemasszony azonban a puritánusok segítségére sietett. Kieszközölte, hogy a felfüggesztettek mentségét hallgassák meg. Abaúj vármegye közgyűlésére is küldötteket menesztett érdekükben. Elérte azt is, hogy a kizártakat másfél év múlva visszavették az egyházmegye kebelébe. S minden ellenkezés ellenére az új szertartás gyakorlása átlépte a zempléni egyházmegye határát és gyökeret vert az abaúji tractusban is. Ezt Lorántffy Zsuzsanna beszámolójából tudjuk, aki így írt 1655-ben: ,fiilenben penig ezt is az Istennek csodálatos cseleke- detinek ismerjük lenni, hogy noha az tarczaliak is ennek előtte az úrvacsorájának az Chrisztus szerzése szerént való szolgáltatásátul és felvételéiül idegenek voltának, mindaz által ez elmúlt napokban bizonyos embereket bocsátván hozzánk, kívánták azt, hogy Tolnai János uramat adnánk oda közikben prédikátornak. ....... az hozzánk bocsátott embereknek említettük vala azt is, hogy ha oda bocsátanók is, ne talán, az itt való mód s Christus szerzése szerént osztván ö kegyelme az úrvacsoráját, oda sem járulnának az úrasztalához.......kívánták, hogy az innepre praedikálni oda bocsássuk, s el i s bocsátván ő kegyelmét, ott tanítást tevén s az úrvacsorát is az szerént elosztván, az mint értettük, nagy buzgósággal s jó szívvel járultanak oda és communicaltak, contentusok lévén ő kegyelmének mind tanításával, mind penig az úrvacsorája osztogatásának végbenvitt módjával... ”.18 Tolnai Dali Jánossal tehát az új szertartás gyakorlatba vétetett Tarcalon, azonnal akadt is azonban ellenzője, kollégája Rápóti Papp Mihály személyében, akit szintén ugyanakkor hívtak meg a tarcaliak a második állásra. Tőle értesülünk a következőkről: hivatalt ada nekem az tarcali főbíró Kovács Mihály tanácsával együtt ott való prédikátorságra... Gondolván azt, hogy itt kolbásszal fonják a sövényt... májusban oda költözém..., holott rettenetes zenebonában voltam, rész szerint collegám, az nagyhírű Tolnai János miatt... a Patakon költ liturgiában való nem collaborálásomért” 19 Az éles viták, súrlódások közepette jelentős fordulatot vett a liturgia ügye, amikor a zempléni egyházmegye zsinata elé került. Bizonyos, hogy a mélysé15 Erdélyi Protetáns Közlöny (EPK). 1875. 142. 16 SRKLt. Kgg.1.3. 133. 17 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak... i.m. 320. 18 Erdélyi Protestáns Közlöny 1875. 142, 149. 19 SpF 1858-59 169-170.
