Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Dienes Dénes: Liturgia Sacrae Coenae.
úóároApatahi füzete, zült gyakorlat volt évtizedekkel korábban Debrecenben. Volt rá idő, hogy Tiszáninnen is elterjedjen. Egészen bizonyosat tehát nem mondhatunk a tiszáninneni gyakorlatot tekintve. Azt azonban igen, hogy a változatos úrvacsorái szertartások között volt egy közös elem, mégpedig a jegyek első felemelése (prima elevatio). Erről szólnunk kell, mivel ennek kiküszöbölésére született elsősorban a Liturgia Sacrae Coenae. II. A prima elevatio-nak azt a gyakorlatot nevezték, amikor a lelkész a sze- reztetési igék mondása közben a jegyeket felemelte, felmutatta. A közkézen forgó ágendáknak nem mindegyike írta elő ezt kifejezetten. Nem tartalmaz ilyen utasítást Melius és Szenczi Molnár rendtartása.9 Világosan körülírja viszont Huszár Gál: „...kezébe veszi a commiinicálásrct való kényért és pohárt, s a Testamentumnak igéit is elmondván, imádkozásra inti a népet’’10. Alvinczi Péter szintén ezt a formát közli. Milotai Nyilas István is részletesen utal rá: „Ezeket az praedikálló székből végben vivén, szállj alá és menj az Úr Asztalához, és ott elsőben az előtt elkészített kenyeret vedd kezedben és így szólj... ” , itt elmondta a lelkész a szereztetési formulát, majd újra visszatette a jegyeket az asztalra. Rövid magyarázatot adott arról, hogy ez az Ige nem változtatja át a jegyeket Jézus valóságos testévé és vérévé. Majd meghívta a gyülekezetét az asztalhoz. Minden bizonnyal Medgyesi Pál szállt szembe elsőként ezzel a gyakorlattal s udvari lelkipásztorkodása során Gyulafehérvárt több éven át mellőzte a prima elevatiot.11 Tulajdonképpen bevezette az első asztalt, amikor néhányan a gyülekezet tagjai közül körülvették az úrasztalát a szereztetési igék mondása előtt. A formula elhangzása után nem tette vissza a tányért, illetve a kelyhet, hanem azonnal adta a híveknek, így kiküszöbölte a kettős felemelést. Mindez a fejedelmi udvarban nem okozott problémát. Általános vitát akkor váltott ki, amikor ezt a gyakorlatot az 1650-es évek elején Medgyesi Sárospatakon otthonossá akarta tenni, majd pedig a puritánus lelkipásztorok mindenütt a gyülekezetekben. A puritánusok álláspontját Lippai Sámuel sárospataki lelkész fejtette ki egyik latin nyelvű munkájában.12 Majd az erre álnéven írt felelet cáfolatát is elkészítette, s kiadta 1655-ben. A terjedelmes vita nem mentes a hosszas ször- szálhasogatástól sem, mégis a lényege az, hogy a puritánusok az első fölemelést bálványimádásnak tartották, mert különösen hasonlított, nézetük szerint, a katolikusok ostya-imádásához. 9 Melius Juhász Péter: PEIL 1847. 114-115. Szenczi Molnár Albert: Az oppenheimi Biblia (1612) függelékében. 10 Csomasz Tóth Kálmán: i.m. 344. 11 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Bp. 1911. 301. 12 Uo. 303-314. 69
