Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Dienes Dénes: Liturgia Sacrae Coenae.
kiszolgáltatásának módja is, mely miatt nem csak az keresztyén községnek, de még az értelmes embereknek is elméjek megtántorodik és megháborítta- tik. Ez az oka, hogy az kik tanítójoknál ebben való szolgálattyoknak rendihez szoktanak, az másokét nehéz füllel hallgatják, sőt gyakorta meg is guggollyák... holott nem szabad vala ily idvösséges szent szolgálatnak rendiben senkinek újabb-újabb formát követni. Mert egy az Evangéliom, egy a Hit. egy az közönséges Ecclesia, egy az Keresztség, egy az Vég Vacsora, tehát a kiszolgáltatásának módgyának is egynek kell lenni, hogy mindenek ékesen és jó renddel lehessenek az Ecclesiában”.3 Hasonlóan nyilatkozott Samarjai János felsődunamelléki püspök, amikor 1636-ban kiadta istentiszteleti rendtartását: „...azért egy bizonyos formánk lévén hitünknek vallásában és a közönséges isteni szolgálatban is, igen illendő, méltó, dicséretes, gyönyörűséges, sőt hasznos dolog, hogy a külső láttatos ceremóniákban is és minden egyházi rendtartásokban is azon egyformán tartsunk, és senki csak a maga okosságát követvén, avagy vakmerőségből különben ne cselekedjék, hanem inkább a szent egyességnek szeretője, követője és mint szeme fényének őrzője legyen, és a különbözéssel okot ne adjon a gyengéknek a szibéli sérelmekre, avagy botránkozásokra, szüntelen eszében forgatván szent Pálnak ... parancsolatát, mindenek ékesen és szép renddel legyenek az ecclésiákban... ”.4 Az összevisszaság problémáját a Liturgia Sacrae Coenac is felveti: „...mivel ki ki, amint jobbnak teczett, vagy amint mástól látta, a Rítusok dolgában aszerént cselekedvén, sok a ’béli, hol apróbb s kevesb, hol nagyobb s több külömbözésekkel (sic!) kezdett vala esni e szent Sacramentumnac kiszolgáltatása. Elannyira, hogy majd az Ecclesiáknak számok szer ént vala, s vagyon mostan is sok Társaságokban a mód és forma ”, Igaz, teszi hozzá, hogy Hitvallásunk szerint a külső dolgokban az eklézsiáknak szabadságuk van. ,ffindazáltal azokban is a Conformitas5, ameny- nyire lehet és amennyiben azt a külön-külön lévő Ecclesiáknak állapotjoc és legjobb épületec elszenvedheti, igen szép és kívánatos dolog ”, Az újabb rendtartások tehát nem kis részben azzal a céllal születtek, hogy az e téren tapasztalt összevisszaságot megszüntessék. Az áhított egység helyreállása helyett azonban ők is hozzájárultak a kép tarkításához, hiszen a szertartások rendje az egymást követő ágendákban véletlenül sem egyezett. Az ágendák szaporodásának kedvezett, hogy a kezdetben lutheri mintát követő istentiszteleti rendtartások később nem felelhettek meg a svájci reformáció irányába forduló gyülekezeteknek. Különösen is az úrvacsoránál volt ez hangsúlyos az oltár használatának kiküszöbölése és az ostyának kenyérre cserélése kapcsán. Vajon milyen rendtartást használtak a tiszáninneni gyülekezetek 1658 előtt? A Liturgia Sacrae Coenae imént idézett megállapításából nyilván kö3 A sárospataki Nagykönyvtár példányának jelzete: L 65. 1634. évi debreceni kiadás. 4 Idézi Tóth Endre: i.m. 133. 5 Ezt a szót eredetileg kiemelten szedték, nyilvánvaló utalásként arra, hogy a puritánusokat „nonconformistáknak” (vagy dissentereknek) is nevezték, vagyis akik szakadást munkálnak az egyházban. 67
