Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Benke György: A Karácsony mai üzenete
^ároipcilcili .5íizeteh „Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívüeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak szemeik megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Luk. 4,18). 5. Jézus menekültstátuszban Bizony ünneprontó híradás az, amit Máté leír a 2. fejezetben, hogy hogyan kereste halálra Heródes a gyermek Jézust, és hogyan kellett menekülnie a szent családnak a gyűlölet ellen. Az még csak ízelítő volt a világ, nem is a világ, az övéi közömbösségéből, hogy nem fogadták be őt. De a gyűlöletbe is bele kellett kóstolniuk, és menteniük életüket. Már itt látszik, hogy mire vállalkozott Jézus, amikor a világ megváltójaként, magát megüresítve hatalmától, emberré lett. Jött, hogy legyőzze a gonoszt, ama régi kígyót, de az bizony a sarkát mardosta. A vulgáris bibliakritika azzal is igyekezett a Biblia értékét rontani, hogy kimutatta: mennyire ügyetlenül szerkesztették a Bibliát. Beleírták a főhősök bűneit is; és beleírtak ilyet is, hogy az Isten Fiának, a világ megváltójának menekülnie kell, hogy életben maradjon. Bizony, amikor írták ezeket a bibliaellenes propagandaftizeteket, az akkori hatalmasokról semmi rosszat nem írtak meg; nemhogy valami rosszat tettek, de még azt sem, ha valahol nem szólt eléggé a vastaps beszédük után. Nagyon közel jön a mához a karácsonyi üzenet, amikor a menekülő Jézust is hirdetjük. Századunkban a menekülés kénytelen-kelletlen életstílussá vált népeknek, nemzedékeknek. A második világháború után nemcsak százezreknek, de millióknak jöttek létre menekült-táborok. Az utóbbi években pedig közel jött hozzánk a menekült-kérdés, hisz néhány éve Erdélyből, az elmúlt 2- 3 év alatt Délről érkeztek hazánkba menekültek. Saját népünk tízezrei is kényszerültek hazánkba bemenekülni, de innen kimenekülni is. Az a tény és tudósítás, hogy Jézusnak is menekülnie kellett, a bizonyítéka annak, hogy hozzánk, a mi világunkba jött, emberré, menekült, üldözött ember is lett, hogy társunk, megváltónk, szabadítónk legyen. Azért jött, mert ilyen a mi világunk, amilyen: a harag, a gyűlölet, az üldözés, a háborúságok és megtorlások világa. Ő új életet hozhat. Még csak jelként: itt is, ott is emberszívek változnak át, kicsiny emberközösségek, gyülekezetek jönnek létre, megmutatva Isten országának, a szeretet és békesség országának jó ízét, és terjesztve illatát. Jött, hogy részt vegyen az emberi szenvedések hordozásában, és jött, hogy részt adjon szeretetéből és bocsánatából. Jött, hogy ne csak „karácsony szombattól karácsony napjáig"’ lágyuljanak a szívek, hanem életstílussá váljék az is, hogy egymás társaivá - miért ne használjuk az evangéliumi szót - felebarátaivá válhatunk a bajban, a veszélyeztetettségben. Ézsaiás könyvéből így olvassuk ezt a felszólítást: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás... és az Úr dicsősége lesz mögötted.” (Ezs 58-7-8) 31
