Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Benke György: A Karácsony mai üzenete
Ó Jézusom, szerelmem...” (329.é) Mintha egyszeriben ott lennénk mi is Betlehemben, amikor Máriának annyira szüksége lenne szálláshelyre, ahol megszülhetné az ő elsőszülött fiát, és átérezve az akkori betlehemiek rideg zárkózottságát, készek vagyunk megnyitni szívünket, tárni kebelünket, és mondjuk: Ó én szerelmes Jézusom, édes Megváltó Krisztusom! Jövel csinálj csendes ágyat, szívemben magadnak házat!” (316,12) Mivel tehát karácsonyi ünneplésünkben kötődünk leginkább a helyhez és a korhoz, ahol és amikor Jézus megszületett, kísértés az, hogy nem is akarunk elszakadni attól, az akkor-ban maradunk, és nem érünk el az itt és most-ba. Kísértés az, hogy csak a gyermek Jézusról beszéljünk. Mivel mi nem vagyunk pásztorok, talán még bölcsek sem (eléggé), megelégszünk az emlékezéssel és az akkori események megjelenítésével. Láttam már olyan karácsonyi jelenetet, ahol a gyermekek egy tevét is megjelenítettek a színpadon, amely a bölcseket hozta. Ezért szükséges az, hogy foglalkozzunk azzal, ami ennek az előkészítő karácsonyi előadásnak a címe: a karácsony mai üzenete. Igehirdetésünkre készülésünkben foglalkoznunk kell a kortörténettel és a helyismerettel, ahol megszólalt Isten igéje először. De a szószékre, a gyülekezet elé az való, ami nekünk szóló üzenet, mára szóló útmutatás. Nem szabad, hogy olyan időutazás legyen az igehirdetés, amelynél csak az ámen zökkent vissza a mánkba, amelyben élünk. Néhány pontba foglalom össze azt, hogy a gazdagon előttünk levő karácsonyi történetsorozat hogyan érhet el minket, ma élő embereket, hogy örömet jelentsen, világosságot adjon a mi sötétünkben is, és közel jöjjön hozzánk Jézus Krisztus, hozzánk, az egymástól is távol levő emberekhez. Egy hajdani legációs prédikáció „exegézise” jut eszembe, mely Jn. 1,11 alapján arról szólt, hogy ez a Károli kifejezés, hogy „az övéi közé jőve” azt jelenti, hogy jön, szakadatlanul, folyamatosan jön az Úr Jézus Krisztus, mindaddig, amíg egyszer visszajön számadásra - üdvözítésre vagy kárhoztatásra. 1. „Készítsétek az Úrnak útját”. A legrészletesebben Lukács evangélista írja le a karácsonyi előzményeket. Nem hiába úgy kezdett hozzá az evangélium megírásához, hogy „mindennek pontosan utánajárt”, és összeszedte azt, ami megelőzte Jézus megszületését. És nem is születése, de halála és feltámadása után még nagyobb jelentősége lett ezeknek az előzményeknek. De nemcsak a születés előtti 9 hónap, - vagy a másfél év eseményei mutatják, hogy az Úr maga gondoskodott arról, hogy utat készítsen Fia földi, emberi testben történő megjelenésének. Évszázados, sőt több ezeréves előkészítés előzte meg Jézus, a Messiás jövetelét. Lásd a messiási jövendöléseket, Bálám prófétától kezdve az ézsaiási próféciákon át a kései prófétákig. Az Úr maga a kezdeményező, de embereket is használ arra, hogy „útja készen álljon”, és megérkezzék sokakhoz. J^ároópatahl ^jrüzeteh 27
