Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: A megváltás szükségessége és alapja

lélete nem egyedi, hanem a Biblia számos helye így látja az ember alaphelyzetét.

3.1. Az Ószövetség. Főleg Jób könyve és egyes zsoltárok foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy kicsoda az ember. Jób nem azt állítja, hogy ő bűntelen, hanem azt, hogy semmi olyan bűnt nem követett el, amivel megérdemelten magára vonta volna Isten büntetését. Jób az ember alaphelyzetét nem vitatja. Ezzel kapcsolatos megnyilatkozásaiból csupán néhányat hadd idézzünk: „Megborzadok az én mindenféle fájdalmaimtól; tudom, hogy nem találsz büntelennek engem.”85. „Van-e tiszta ember - kérdezi -, tisztátalanság nélkül'?” A válasz: „Nincs egyetlen egy sem.”86 „Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?”87 Az kérdés, hogy ez a vers a bűnesetre utal-e, de teljességgel kizárni sem lehet.88

A zsoltárokban is találkozunk ezzel a szemlélettel: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.”89 Itt már egyetlen igaz sincs. Lehetne azzal érvelni, hogy itt egy bizonyos „nemzedékről” van szó, amely teljesen elfordult Istentől. Egy nemzedék totális megromlása éppen a bűn növekedését, tetőzését jelenti, mint a vízözön, vagy mint Sodorna és Gomora esetében.90 A iocus classicus’-ok közé számít Dávid bűnvallása: „íme, én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.”91 Az 53. zsoltár (3-4) ismét egyetemes értelemben beszél az ember romlottságáról. „Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” A Zsolt 94,11 az lMóz 8,21-hez hasonlóan látja az embert: „Az Úr tudja az embernek gondolatait, hogy azok hiábavalók.” (Károli)

Isten népe egyetemes és totális romlottságáról többször beszélnek a próféták is.92

Az őstörténetre utal a Bölcs 2,23 is: „Isten halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A Sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál, és akik vele tartanak, megtapasztalják.”

3.2. Az Újszövetség. Már láttuk, hogy Jézus milyen erőteljesen hangsúlyozta az ember totális romlottságát93, valamint a bűn és a halál összefüggését

85 Jób 9,28

86 Jób 14,4

87 Jób 15,14

88 Vö. Jób 25,4, ahol ugyanezt a kérdést veti fel Jób.

89 Zsolt 14,1-3

901 Móz 6,5; 18,20k

91 Zsolt 51,7-Károli

92 Vö. Ézs 1,4-6; Hős 2,4-7; stb.

93 Mt 12,33; Lk 6,43-45; - rossz fa, jó fa

19