Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: A megváltás szükségessége és alapja
Yl^^talWhL^J i/dltáó izühóéffeóáége éi alapja Figyelemre méltó a héber szavak használata is. A mi ‘uralkodni ’ hu- szonkétszer fordul elő az Ószövetségben. Egy kivételtől eltekintve mindig ‘emberi uralkodásról’ van szó: két esetben (lMóz 1,26 és 1,28) az embernek az ‘élőlények feletti uralmáról’, a többi esetben - a bűneset után! - ‘embereknek emberek feletti uralmáról ’ van szó. Hasonló a helyzet a rá3 ‘maga alá vet, meghódít’ esetében is, amely tizennégyszer fordul elő az Ószövetségben, egy kivételtől eltekintve (Mik 7,19) mindig emberek közötti dologról van szó. A Mik 7,19-ben pedig nem meghódításról van szó, hanem a szónak egy másik jelentéséről: Isten eltapossa a bűnöket. A szóhasználat, értelmezésénél irányadó a 3Móz 25,43: „Ne uralkodj az idegenen (= elszegényedett atyádfián, aki eladta magát neked) kegyetlenül, légy istenfélő.” Tehát kapott hatalomról - uralkodásról és hódításról van szó, amit Isten előtti felelősségben, Isten félelmében kell gyakorolni! Senki és semmi nincs az ember kénye kedvének kiszolgáltatva. Lényeges továbbá, hogy az lMóz 1,26.28-ban nincs szó az embernek ember feletti uralmáról. „Az egy Isten teremtményei egy nagy család tagjai. Nincs különbség: minden ember Isten képmása.”20 Az uralkodás elválaszthatatlan az Isten iránti, illetve az Isten előtti felelősségtől, az ő akaratának való engedelmességtől. Az uralkodás: imitatio Dei. d) Férfivá és nővé teremtette őket. A lMóz 1,27 „egy lélegzetre” beszél a férfi és a nő teremtéséről. Mindkettő egyaránt: ember.21 Itt is hangsúlyos: a férfi és a nő a különbség ellenére is teljesen egyenlő. lMóz 2,7. „Azután megformálta az Üristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. így lett az ember élőlénnyé.” Az ember (a férfi) teremtéséről beszél bővebben, noha igen szűkszavúan. Kicsoda-micsoda az ember? A kulcsszavak: • (npigrrp) isi) • trn np03 • Isten tehát a föld porából formálta meg az embert. így teremtette, formálta meg Isten az ember testét. Ez a test (léa) önmagában tehetetlen, élettelen. Isten az életnek leheletét lehelte az ember orrába. Vita tárgyát képezi, hogy ez mit jelent. Egyes vélemények szerint csak egy olyan isteni cselekményt, aminek a következtében az ember léleg- zeni kezdett, azaz élni. így lett az ember élőlénnyé, azaz: 2)Q]b A kulcsszavak, illetve fogalmak közül a eísj értelmezése a legvitatottabb, legbonyolultabb. Jelentései: ‘lélegzet, torok': ‘vágy, kívánság': 'Lélek': ‘Élet’: nem elválasztható része az embernek, nem birtoka, az ember a maga lényében: lMóz 2,7; bizonyos halottakkal való szokásokkal kapcsolatosan a rá] je20 Vriezen: i. m. 119. 21 Vö. lMóz 5,2 8
