Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: A megváltás szükségessége és alapja
való felhasználása merőben téves volt (Jahve - Jahvista; Elóhim - Elohista). A nevek használatának, amennyiben hangsúly van rajta, éppen ugyanannál a szerzőnél teológiai jelentősége van. Még ha használt volna is különböző forrásokat a szerző - amit sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudunk - akkor sem szabad elfelejteni, hogy a rendelkezésre álló anyagot teológiai szemléletének megfelelően szerkesztette egységes egésszé. Az őstörténet szerzője éppen az emberről beszél, és pedig úgy, hogy az antropológia beletorkollik a szótériológiába. Mint ismeretes, az lMóz 12 Ábrahám elhívásával és az Ábrahámnak adott ígérettel kezdődik. Az őstörténet, mint Vriezen is megállapítja, a nagy próféták szellemét tükrözi.9 Talán nem árt ezt egy kicsit pontosabban megfogalmazni, a félreértések elkerülése végett, nevezetesen, hogy az őstörténet ennélfogva csak a nagypróféták (Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel) utáni korban keletkezhetett. Nem a nagypróféták szelleme, hanem a prófétákban működő Szentlélek munkája tükröződik az őstörténetben. Egyetérthetünk Vriezennel, aki megállapítja, hogy az őstörténet szerzője „olyan valaki lehetett, aki tökéletesen ismerte az emberi szív bűnösségét, az emberi nem romlottságát. Ezért téves azt állítani, hogy az Ótestamentum nem ismeri ezt a területet... Az elbeszélés fényében nem tévedés az eredendő bűnről való beszéd, amit Pál summázott (Róm 5).”10 Az egyház, írja Vriezen , jogosap épít dogmatikájában és antropológiájában az lMóz 1-2-re.”11 Az igazsághoz tartozik, hogy Vriezen szerint „Az is téves nézet lenne, hogy az Ótestamentum csak ezt a nézetet képviseli. Az őstörténetben a Papi író Noé ártatlanságáról beszél. Hasonló a helyzet egyes zsoltárokban, Jób könyvében, és a Példabeszédekben.”12 Vriezen itt nem összetartozó dolgokat állít egymás mellé. A jelzett helyeken nem az ember bűntelenségéről van szó. Közelebbről az lMóz 1-11 három összefüggésben beszél az emberről. (Nagyon részletesen nem tárgyalhatjuk ezeket, a lényegre kell szorítkoznunk.) 1) Az ember teremtése, a bűneset előtti ember. 2) A bűneset. 3) A bűneset utáni ember. 1) Az ember teremtése, a bűneset előtti ember. Az ember teremtéséről az lMóz 1,26-31-ben és az lMóz 2,7.18-24-ben olvasunk. A két összefüggő egység az lMóz 1,1-24 és a 2,5-25. A nagy egységeken belül magáról az ember teremtéséről az 1,26-27 és a 2,7.18-22 beszél. Mivel a két teremtéstörténetben lényeges különbségek vannak, ezért uralkodóvá vált az a nézet, hogy az lMóz 1,1-2,4 és a 2,5-25 két különböző forrásból származik - vagy még többől is. (Jahvista, Elohista valamint Papi és Deuteronomista). Már láttuk, hogy Isten neveinek használatát nem lehet forrás megkülönböztetésre felhasználni. Nem két különböző szemléletű, hanem két különböző szempontú elbeszéléssel van dolgunk. Az elbeszélések „kettőzése” 9 Vö. Vriezen: i. m. 43 10 Vriezen: i. m. 179. 11 Vriezen: i. m. 171. 12 Vriezen: i. m. 179.
