Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - KRÓNIKA - Dr. Barcza József: Bírálati jelentés Dienes Dénes "Az első püspökválasztás a Tiszáninneni Református Egyházkerületben" címmel benyújtott doktori értekezéséről
Jőiráfali feien lés Dr. Barcza József BÍRÁLATI JELENTÉS DIENES DÉNES „AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN" CÍMMEL BENYÜJTOTT DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉRŐL ^őtiszteletü Doktori Tanács! Az egyháztörténet tárgykörében készített doktori értekezésnek beható szakirodalmi ismereteken túl - véleményem szerint _ az a két legfőbb tudományos kritériuma, hogy tárjon fel korábban ismeretlen forrásokat, adatokat, ill. érvényesítsen új szempontokat, láttasson meg új összefüggéseket. Elegendőnek tartom, ha a doktorjelölt csak az egyiknek tesz eleget, de ha ezt mindkét téren felmutatja, teljes elismerést érdemel. Ezzel az esettel állunk most szemben. Magyarországon teológus nemzedékek sora eddig azt tanulta, hogy 1734. november 5-én a bodrogkeresztúri konventen a II. Carolina Resolutio értelmében - idézek Zoványi Jenő egyháztörténeti lexikoná- nak 3. kiadásából - „ Felhívták... a világiak a tiszáninneni egyházkerületet, hogy ... válasszon püspököt (86.p.). ezért az egyházkerület Szentgyörgyi Sámuelt _ ismét idézem - „ 1735 elején püspökének választotta (493.p.). Doktorjelöltünk ezzel szemben az általa megtalált egykorú hiteles jegyzőkönyv, valamint egy másik korabeli forrás alapján azt mutatta ki, hogy szűk két évvel az I. Carolina Resolutio kiadása (1731. március 11.) után, 1733. január 6-án, tehát nem a II. Carolina Resoluti összefüggésében, Hernádnémetiben lelkészek és világiak Szentgyörgyi Sámuelt „a szavazatok többségével püspökké választották (37-39.p.), tisztségébe pedig a királyi jóváhagyás elnyerését követően 1735. márciusában iktatták be. (85.p.) Elvi jelentőségű annak a bebizonyított felfedezése, hogy a püspökválasztás nem a református földesurak nyomására, hanem paritásos alapon történt. Szerző arra az összefüggésre is felhívja a figyelmet, hogy jóval III. Károly előtt már I. Rákóczi György, sőt maga az 1646-ban tartott szatmárnémeti nemzeti zsinat kívánatosnak tartotta, hogy Tiszáninnennek legyen református püspöke. A tiszáninneniek azért választottak püspököt a II. Carolina Resolutio kibocsátása előtt, mert „ Az uralkodói rendelet megjelenése utáni cselekvés az egyház önkormányzata feladásának a veszélyével járhatott volna. Az előzetes intézkedés a belső önrendelkezést hangs ú123
